'Dark Night Of My Soul'

Szép Karácsonyt kívánok mindnyájatoknak!

A norvégok eléggé korán rájöttek, hogy egyszer majd kifogynak a jólétüket biztosító kőolajból, ezért már jó régen létrehozták a Nemzeti Kőolaj Alapot, ahová évről évre pakolnak "kisebb" összegeket a költségvetésből. Az alap pénzét forgatják, befektetik (nem, nem veszíti el közpénz jellegét, és nem, nem mossák tisztára haveroknak, családtagoknak - bizony, így is lehet), gyarapítják. Ott tartanak - és itt padlóztam meg -, hogy csak idén az első negyedéves hozam olyan 29 000 milliárd forintnyi összeg volt. Csak a hozam. Azaz fél év alatt (!!!) ki tudnák pengetni a hat-hét évtizedes lopás és hozzá nem értés okozta teljes magyar államadósságot úgy, hogy az alap pénzéhez nem is nyúltak.
Na, EZT hívom én szuverenitás védelemnek, nem azt, amit nálunk megszavaztak a héten.
Az alap piaci értéke idén tavasszal 1340 milliárd dollár volt. A hanyatló nyugat.

... Szuverenitásvédelmi Hivatalnak hívják majd. Megéltük ennek a megszavazását is. Egypárti, persze, mint minden az országban. 

És persze énekeseknek (plusz villámkezű, folyton skálázó gitárosoknak :) :

/Depeche Mode: Walking In My Shoes, live in Barcelona, 2023./

Így néz ki a már említett a reggeli ködben:

/Clannad: Two Sisters live, 2011./

Mondtam, hogy van humora. Mondjuk, nekem elég a hanghordozását és a kiejtését ("on me drum set" :) meghallani, és egyből mosolygok.

Mindig is szerettem a The Cure szomorú, tiszta zenei és szövegvilágát, de az új albumról a megjelenés előtt koncerten látszott dalaik már majdnem túl sokak nekem is. Az elmúlás, az öregség, a (földi) lét végessége... Nem nagy élmény, amikor beletolják az arcodba. Mégis nagyon várom az albumot.
Többször mondtam, írtam a Beatles vagy pop dalok kapcsán, hogy bánja az ember, hogy érti a szöveget. Nos, az ilyen dalok az ellenpéldák. ((Azt nem mondom, hogy át is tudom magyarra ültetni.)):

It's harder to hold on                                 Minden múló évvel
With every passing year                           Nehezebb (kitartanom)
As the memories fade                               Ahogy' az emlékek fakulnak
You slowly disappear                                És eltűnsz lassan

I try to keep you close                              Próbállak közel tartani
Alive in my heart                                      Szívemben élőként
Though with no one there to hold me      Noha senki nincs ott, hogy engem tartson
I'm coming apart                                      Széthullok

And your birthday is the worst day          És a születésnapod a legrosszabb nap
I'm singing to a ghost                              Egy szellemnek éneklek
Happy birthday                                        Boldog szülinapot
I forget how it goes                                 Elfelejtettem, hogy' megy ez

And I'm all dressed up                            Kiöltöztem  
I know it isn't right                                   Tudom, hogy nem helyes
Pour myself another glass                      Újabb pohárral öntök magamnak
Turn off all the lights                                Az összes fényt lekapcsolom
And sit for a while                                   És ülök egy ideig
Aching and alone                                    Fájdalmasan és egyedül     
Waiting in the dark for you                      Rád várva a sötétben

So I sit for a while                                   Hát ülök egy ideig
Aching and alone                                    Fájdalomban és egyedül
Waiting in the dark for you                      Rád várva a sötétben
To come home                                        Hogy hazagyere 

/The Cure: Another Happy Birthday - Egy újabb boldog születésnap/

Bár van pár zseniális közöttük, alapból a remixeket sem szeretem, az ilyen "két dalból egyet" dolgokat pedig kerülöm, de (persze, hogy van de, ha egyszer írok róla :) ez a kedvenceim között NAGYON előkelő helyen lévő két zenekartól két olyan dal egészen király egybegyúrása, melyek a személyes kedvenceim. És éppen akkor jött szembe, amikor A holló képregényemet várom. Véletlen? Az 5:40-nél lévő holló a Depeche Mode egyik régebbi turnéján szerepelt a háttérben vetített filmen. Én már elfelejtettem, most előjött. A végén a lángokból kirajzolódó madár az egyik kedvenc filmes képem..

Olyanoknak, akinek van idejük zenét hallgatni, sőt, talán még nyitottak is új dolgokra - ha még léteznek ilyenek.(Türelmetlenebbeknek, rohanósoknak: 15:14-nél kezdődik a csoda, amit már mutattam itt, de a 36:00 körül kezdődő történet is kellemes.)

/Baroness: Live At Chicago Music Exchange/