'Dark Night Of My Soul'

Franciaországban nem kis balhé van abból, hogy a nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre tervezi Macron megemelni. Nálunk jó ideje 65 év a határ, és hang nélkül fogjuk benyelni azt is, amikor szépen, lassan megemelik a "végtelenbe".

... jól látszik, hol fagy és hol olvad.

/A képet az időkép.hu-n találtam a múlt héten./

     Mint írtam, ebben a rövid (120 oldal, pár óra alatt elolvasható) regényben nem szerepel - még az említés szintjén sem - postás. A cím így megfejtést kíván. Olvastam róla, hogy miért ez a címe - én nem jöttem volna rá, és kitalálni sem tudtam rá jó/jobb magyarázatot, de nem lövöm le a poént, mert igazán nincs is.
     Az egyes szám első személyben elmesélt történet egy csavargó, vándor néhány hetét, hónapját, egy asszonnyal való találkozását és közös történetüket meséli el sok párbeszéddel, minimális leírással vagy bölcselkedéssel. És ez az ereje - egyszerű, földhöz ragadt, de olykor elemelkedő; profán, de a mozgatórugója magasztos; tiszta, de végtelenül gyarló, és egyben mocskos is. A karakterek egyszerűek, hétköznapiak, az érzéseik, tetteik mozgatórugói szintén. A történetvezetés egyenes. Nagy csavar, ármány, csak az utolsó negyedben található benne, több is - azok közül az első ki is rántja a talajt a főszereplők alól. Amikortól a kétely, a csalódás befurakszik a páros gondolataiba, lelkébe, már az a kérdés, hogy van-e olyan erős az egymás iránt érzett érzelmük, hogy mindent legyőzzön. A válasz sejthető, mégis szurkol az olvasó egy esetleges boldog, de legalább semleges és hihető befejezésnek. Ezt meg is kapja, de nem sziruposan, hanem úgy, ahogyan nem számít rá.
     Realisztikus, helyenként durva, de ezzel együtt sodró, mégis elgondolkodtató olvasmány. Tetszett. 

Az is jó a hardcore-ban, hogy arra épül, hogy semmi megjátszás nincs benne. Így a videoklipjeik sem hemzsegnek a sablonoktól. Először csak a két reflektoron mosolyogtam. Az 1:24-nél betáncoló tagon már felnevettem. Jól felépített, egyszerű klip. Szeretem az ilyet (is).

/Sick Of It All: Road Less Travelled/