Szeretem, ha egy dalt feldolgoznak. Na, nem akkor, ha a hírnév, siker hajszolása miatt, hanem, amikor belső indíttatásból.
Ha az előadó megcsípi az eredeti hangulatát és csak annyit változtat, hogy beleteszi a saját stílusát, egyéniségét, mondanivalóját, na az az igazi. A tegnapi dal szerintem ilyen volt.
Ki nem állhatom a (Hammond) orgona hangját rock zenében, de a 30Y királyul megidézte a 70-es (60-as?) éveket a tegnapi dalban, amikor az eredeti született.
Meglepő, hogy eddig alig pakoltam ide feldolgozásokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.