Ez mekkora album!
Kilóg, őslény, teljesen más mint a korszellem.
Visszavisz egy olyan időbe, amikor még az embereknek volt idejük zenét hallgatni, amikor egy zenekar törekedett az egyéniségre - és (csodák csodája!) a többség el is érte - és a dalok hangulata, mondanivalója legalább olyan fontos volt mint a dallamok vagy (bizony!) a szöveg.
Brit. Annyira, hogy az első Lonesome Street-ben már-már zavaró az énekes "akcentusa". Később ez már nem (annyira) észrevehető.
Alter. Mer "unalmas", nyugodt, minden hatásvadászattól mentes lenni. Nagyon tetszett már elsőre is (a második New World Towers nyitó dallamával maguk mellé állítottak, de nagyon, és onnan kezdve az egész album HATott), annyira más... Remek a szellemiség, a mentalitás, amely süt a lemezből. Nem csak a hozzáállás régimódi, a hangzás is olyan, mintha még számítana a sok finomság és az élő jelleg.
És a dalok is jók.
Még az sem ront rajta, hogy az Ong Ong-ban a Beatles legdorkóbb időszakát nyúlják.
Biztos, hogy hallottam már Blur-t, de eddig a Radiohead valahogy sokkal jobban bejött az ilyesmi zenék közül. Ez az album viszont helyből az elitben landol.
Blur: The Magic Whip (2015.)
A talán legjellemzőbb (kedvcsináló/elrettentő): https://www.youtube.com/watch?v=Sp1ks7PTzng
A legmainstreamebb: https://www.youtube.com/watch?v=UQQObIQ63T0
És a nekem leginkább tetsző: https://www.youtube.com/watch?v=K437uAYBbCk
8,7/10 pont
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.