A tegnapi videóban Johnny lekussoltat először egy nőt ("Fogja be! Fogja be! Fogja be! Fogja be! Figyeljen, amikor egy férfi beszél, akkor ne szakítsa félbe!"
"Csendesedjen el! A hangja túl hangos nekem. Gépelje le pár sorban!"), majd egy teljes ausztrál tv stúdiót élő adásban. "Poénosan", szexistán, öntelten, csúnya szavakat használva.
Nem Kovács Ákos, nem egy ahogy'-akarom-úgy-értelmezem mondattal egy no-name csatornán.
Nyilván a tegnapi videóhoz is úgy áll mindenki, ahogyan akar, számos olvasata lehetséges. Az én véleményem az, hogy aki annyira ostoba/szenzáció- és/vagy balhéhajhász, hogy ÉLŐ adást vállal "John"-nal, az simán számolhat ezzel vagy még ilyenebb megnyilvánulásokkal.
Nekem tetszik, hogy van valaki, aki nem tesz lakatot a szájára - sőt, abból is él, hogy túljátssza a szabad-szájúságát. A csajszi is "győzött" a végén, hiszen elmondta (jellemzően Johnny háta mögött), hogy ez nem vicces és nagyon faragatlan.
Hogy akkor miért kacagtak (!! :) a kollégái hangosan, és ő miért nevetett az ominózus részeknél, azt már biztosan nehezebben magyarázná ki.
Sokkal jobban szeretem a Rotten-féle alakokat, helyzeteket, mint a túlzott "politikai korrektséget", amely áthatja újabban a médiát, és kezd beszivárogni a mindennapokba is.
Az sokadik hallgatásra tűnt fel, hogy az elsőre poénból és talán indokolatlanul megszüntetett beszélgetés éppen olyan részhez ért (a véleménye Margaret Thatcher (haláláról) -ről), ahol Johnny mindenképpen veszített volna, bármit mond. (Bár ott van, hogy "az öreg tyúk (nagy kutya) halott, na és?".) Összességében tehát nagyon ügyesen viselkedett.
Megteheti. Ő nem Kovács Ákos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.