Tényleg cowboyok voltak talán,
délután
a porfelhő elült
és nem volt senki az utcán.
Tovább kötöztem a mély sebet,
hátha meg-
menthetem talán
még az én szerelmemet.
De meghalt
és sírós hangon kértem,
hogy ébredj végre fel,
de nem, nem és nem,
ott fekszik egy fakereszt alatt.
Másnap jól leszúrt a nagymamám,
hogy a babám,
amit tőle kaptam az
miért nincs a többiek között.
Nem tudom, mondtam,
hogy hol lehet,
és közben meg
sírni kezdtem én,
mert nyomták a szívem a rögök
és a csönd.
Aztán meg, hogy jól van,
majd meglesz, semmi baj.
De van, gondoltam,
ott fekszik egy fakereszt alatt
az én szerelmem, aki nem jött többet el.
Az én szerelmem, aki nem jön többet el.
Tényleg cowboyok voltak talán,
délután
a porfelhő elült
és nem volt senki az utcán.
Tovább kötöztem a mély sebet,
hátha meg-
menthetem talán
még az én szerelmemet.
/Péterfy Bori & Love Band: Az én szerelmem/ szövegíró: Lovasi András
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.