Fear Factory napot tartottam a napokban, és elgondolkodtam, hogy hogyan is kerülhettem először kapcsolatba a zenéjükkel. Hiszen sem a haverjaim, sem a rockinformos srácok közül senki nem ismerte, kedvelte őket annyira, hogy ajánlja. Szerintem valamelyik lap válogatás CD-je lehetett a ludas. Talán a brit Rock Sound, mert egy időben valami rejtélyes ok miatt (a CD nyilván szempont volt) vásároltam a magazint. Lényeg, hogy egy ilyen CD-n ott volt a végtelenül egyszerű Descent a zenekartól. Egyből megtetszett, hogy mennyire dallamos, súlyos, és hogy az elektronikus kis "küttyögések" mennyire jó kis extrát tesznek az egészhez (Hi-Fi-ben pláne).
Aztán, amikor kiderült, hogy SOKKAL dallamosabb, keményebb és gyorsabb a zenekar egyszerre, mint ez a dal, és hogy a ZSENI dobosuk ebben a nótában csak alszik :) (ja, a végén is, ahol azért már odacsap néha!) már nem volt menekvésem, nagyon nagy kedvencem lettek.
Hátha lesz, akire szintén a kellemes újdonság erejével hat a nóta:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.