Mivel a netnek hála egyre többen férnek hozzá egyre több zenéhez,
írok egy tökéletesen ajánlható zenéről, amely annyira könnyed és laza,
de egyben tartalmas és egyéni, hogy Rush rajongóktól a Republic szintjén
mozgókig - szerintem - mindenkinek bejöhet.
A legkommerszebb progresszív zene, vagy nem is tudom, mi ez.
Olyan érzésem van ezt az albumot hallgatván, mintha 4 (nem tudom,
mennyien vannak) zeneművészeti szakközepesnek azt a feladatot adták volna,
hogy vizsgakoncertre valami igényes, újszerű könnyűzenét tegyenek
le az asztalra, aztán ők agyalás és görcsölés helyett összeültek
volna és 1 hét alatt megírták (megkomponálták ?) és felrántották volna
ezt az anyagot minden stressz és probléma/vita nélkül.
A valóság persze nyilván nem ez.
Easy listening progrock ?
Kiemelkedően muzikálisak. A zene számukra nem korlát, leküzdendő
akadály, hanem kifejezési forma. Élmény hallgatni.
Aki teheti, tegyen egy próbát velük !
Még a dobost sem figyeltem elsőre, annyira a DALOKé a főszerep.
Svédek.
u.i.: a zeneszakközepesek NAGYON tudnak zenélni !
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.