Csak ilyenkor. Szeretem az állandóságot.
Mint két kedves barát, akik szavak nélkül is értik egymást
és örülnek a másik puszta létének. Azok is vagyunk.
Tisztán, amilyenek mindig voltunk és amilyenek egy közös életen át is lehettünk
volna, ha...
Sokat gondoltam rá, de nem akartam itt elmélkedni, ezért úgy döntöttem, felütök
egy könyvet és az lesz a mai bejegyzésem, amire a szemem téved.
Lehet, hogy nincsenek véletlenek, mert...
Irish Murdoch : the sea, the sea
"She stood up, lifted her shopping basket, which was beside
me, and dropped her handbag into it. I came round into her
pew and put my arms firmly round her shoulders. It still
felt like doing the impossible. For a moment she bowed her head and
rolled her brow quickly to and fro against my shirt, and I felt
the blazing warmth of her flesh against mine. Then she pushed
past me and began to walk to the door. I followed.
'When shall I see you?'
'Please don't, you'll worry us and please don't write.'
'Hartley, what is it? Let go. Let yourself love me a bit, there'll
be no harm. Or do you think I'm such a grandee? I'm not, you
know. I'm just your oldest friend.'
'Don't do anything, I'll write you, later.'
'You promise?'
'Yes, I'll write. Only don't come.'
'Won't you explain?'
'There is nothing to explain. Stay here please.' And she went
away. "
...nem mondom, hogy nincs köze hozzánk...
Az élet apró, emlékeket előhozó, az öregek mosolyát arcunkra varázsló pillanatai.
Basszus, mily ! A minap olvastam a blogod és kezdem átvenni a stílusod ! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mily · http://nagykek.freeblog.hu 2007.09.09. 22:28:25