nem fájt, hát mentem.
Kedvenc szimpatikusaim a Karlsruhei Zeneművészeti Főiskola zenészeivel
egészültek ki ez este.
A sorrend egyben a tetszési sorrendem is volt :
Debussy : A tenger. Az első tételben van egy olyan rész, mely
visszaadta a hullámok erejét. Úsztatok már akár csak 1 méteres hullámokban ?
Döbbenetes élmény. Zenében ezt csak az ide még januárban szövegével bekerült
Ocean Rising-ban (Justin Sullivan) éreztem, illetve a Dream Theater Budokan-os
koncertjén volt egy kis ideig egy ilyen háttérvideó.
Brahms : D-moll zongoraverseny (OP.15). Na, itt már több dolog
nyerte el tetszésem. Pl. a teljes második (lassú) tétel. A nap nyertese pedig
Stravinsky : Petruska - baletszvit : ennek kb. a 2/3-ára mondom,
hogy egyértelműen jó. Fúvósokkal előállított egy olyan "effektet", amit élő
zenében még nem hallottam. Lestem egy nagyot. Egyébként karakteres stílusa
van (naná, hogy oroszos. Milyen legyen ! :) és ez a stílus tetszik.
Már 4-5 (nagyon) különböző pontján ültem a Művészetek Háza nézőterének
hangversenyen. Általánosságban egészen jól szól, de nagyon nem mindegy,
honnan fülel az ember.
Ex-gitár-edzőm : van balkezes vonós ????
Aztán éjjel olyan apró dolgoknak tudtam örülni, amelyeknek eddig soha,
mert mindig természetesnek vettem őket: tudtam vacsorázni és nem fájt
a fogmosás.
Azt hittem, pár napig nem lesz ilyesmi, de talán szerencsém van.
Vagy csak jó dokit fogtam ki
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.