2007. március 15., Tátra
Nagyon szeretem ezt a hegységet.
Talán attól Ő a kedvencem, hogy nem egy bazi nagy összefüggő hegy rendszer
(pl. Alpok), hanem csak egy „kis” ékszer, mely kiemelkedik a környezetéből.
Bármikor vagyok ott, mindig teljesen kikapcsol, feltölt.
Elég meglátnom, amint a fennsík felé tornyosul és lelki padló !!!
Nálunk már tavasz van, ott még a fennsíkon is nagy foltokban úr a hó,
a hegyekben (800-1000 méter felett) azonban méteres, keményre taposott
összefüggő hótakaró van, olvadásnak csak helyenként van nyoma.
A levegő nem túl hideg, de a jelentős hó mennyiség nem engedi
igazán melegedni.
Túrázásra tökéletesen alkalmas a terep – a magasan fekvő részek
természetesen le vannak ilyenkor zárva.
Kristálytiszta levegő, kellemes hűvös, CSEND, éjszaka csillagok.
Sok mindent megtudtam Costa Rica-ról, ugyanis megismerkedtem Ricardoval.
Nem-nem ! Még mindig a svéd és ír NŐtípus a kedvencem : ) (holott a külső
nem számít). Ricardo a csapatunkhoz csatlakozott, valakinek a valakije
jelleggel, mint pl. én is korábban.
Costa Rica hegyei kb. háromszor magasabbak, mint a Kékes.
R. másfél éve él Magyaro-n, járt már a Tátrában, de azért jót röhögtünk,
mikor a hómező közepén egy kaptató után közölte, hogy „Melegem van !”. : )
Az imént kibontottam a thai curry-t és rászórtam a rizsre.
Egészen jól visszaad valami kicsi részt a thaiföldi hangulatból.
(Ott is vannak nagy hegyek Északon.)
Azt kajálom, bort szürcsölök, a Threat Signal 2006-os albumát (Under Reprisal)
hallgatom – súlyos, de kellő egyéni jegyet mutató metal zene helyenként meglepően
király dallamokkal és jó szólókkal.
Feszes, modern. Linkin Park, kb. 4-szer keményebben.
Christian a producerük a Fear Factory-ből.
Kedvelem. A kaját, a bort és a zenét is.
Remekül vagyok.