'Dark Night Of My Soul'

Kimaradt pár nap, de közben nagyon feltöltődtem, úgyhogy új lendülettel :

Amikor megláttam az Alpokot (GYÖNYÖRŰ !!!!), akkor gondoltam bele,
hogy ahhoz képest, hogy megvan (a sokatok általt ismert) véleményem a németekről,
kis hazámat leszámítva abban az országban töltöttem eddigi életem során
a legtöbb időt. Ha a szerelmes korszakomat leszámítom, akkor is. Megdöbbentő.
Viszont, minden ottani percet bajorországban töltöttem, hiszen stuttgartnál
Északabbra még soha nem jártam az országon belül.
Nem sok mindenről maradtam le.
Most értettem meg igazán, hogy Vr. miért hangsúlyozta (és kérte ki) mindig,
hogy Ő nem német, hanem bajor.
A bajor rész stílusos, a többi eléggé jellegtelen (amerre most jártam).
Amiben verhetetlenek : a közlekedés !!!
Az utak minősége, a közlekedési morál... Sokszor vezettem ott és mindig
óriási kontrasztot éreztem az osztrák és a német közúti viselkedés
között - hogy a magyart ne is említsem.
TOTÁLISAN kiépített autópálya hálózat, ingyenes (!!), sebességhatár nélküli,
mindez mégis káosz helyett teljes rendhez, szervezettséhez vezetett.
Mindenki figyel a másikra, körültekintő, szabálytisztelő.
Szakértőim számára 2 kérdés : hogyan kaphatta meg Hannover a "H" rendszámot,
ha egyszer ott van Hamburg is, amely nagyobb és szintén nyugatnémeth ? ;
melyik város rendszáma "SAD" ? Ugyanis egészen nagy területen egészen sok
járgány járt ilyennel, pedig (a betűxáma szerint) nem lehet túl nagy.
Odafelé kb. 900-at vezettem az 1400(!!!)km-ből, hazafelé feleztünk...
Elég lesz egy ideig a vezetésből...
(megy a Mátrix a tv-ben. Smith ügynöxinkronja egészen jó, a többi gagyi)
Kezdésnek ennyi, de nyugi (már, ha ez valakit megnyugtat ! :), folyt. köv..

Olyan váratlanul dobtak hozzám egy ingyenjegyet, hogy még
fényképezőgépet is elfelejtettem vinni a koncertre.
Kezdjük a pozitív dolgokkal : a második szám (ez én memóriámmal ?
számcímeket ???) tetszett leginkább. Ott teljesen megérintett, hogy
a jó élő zene visz mindent (mint Kamaz a kereszteződésben).
Az agyam kissé máshol járt, de kaptam az SMS-eket, hogy kedvenc BSE-m
szépen veri a DKSK-t a 4 közé jutásért, ahogy kell.
A harmonikás tag nyert nálam : talpig feketében (mint mindegyik zenész,
de Zorán rávett egy vörös inget a feketére), szem becsuk, üdvözült mosoly
fel és ZENE. Nála (Orosz Zoltán) éreztem azt, amiről a
zenélés a legmagasabb szinten -szerintem- szól : NINCS hangszer,
hiszen az csak közvetít. (Mátrix : 'There is no spoon')
Sipeki Zoltán, gitár !!! Élmény !!!! Olyan lazán, természetesen és szuper
kéztartással játszik, hogy az volt az érzésem, hogy az instrumentálist
(harmonika szóló) és egy új számot leszámítva végigimprovizálja az előadást,
tudásának a 20 (!!!!!)-70%-án játszva. Nagyon szeretem nézni és hallgatni.
3 vokalista hölgy : nagyon hatásosak, jók, Brigitta még pluszban szuggesztív is.
És, akiről nem szóltam, a gyenge pont : Zorán.
Nincs vele gondom, hiszen önmagát adja, szerény, ...csak...
Csak mindez számomra eléggé kevés.
Azt hiszem, az a bajom Vele, hogy nem csak, hogy a szövegeit nem Ő írja, de a
zenéi nagy részét sem. Hogy mennyire tud gitározni, azt hagyjuk, mert pl. a
Sex Pistols sem arról volt híres, mégis meghatározó zenekar voltak.
Az Ugly Kid Joe (ha jól rémlik) Cats In The Cradle-jének Zoránosítása
már majdnem fájt fizikailag. 30 év alatt, szóló pályán....
Na jó, nem bántom, fogjuk a generációs szakadékra a fanyalgásom !
Összességében jó koncert volt (a gépi alapokat én kihagytam volna, hiszen
2 olyan kvalitású zenész is színpadon volt, akik simán kitöltötték volna az űrt),
de többször nem hiszem, hogy megnézem élőben. Marad a tv-ben 5 évente.
Lehet, hogy most néhány nap szünet következik a blog írásban, de ne menjetek
sehová ! :) Visszatérek.
Legyetek jók !