zenélnek, hallottam egy hibátlan albumot, pihentem, elkezdtem érlelni magamban
érlelendő dolgokat, találkoztam egy régen nem látott kedves ismerőssel, nem
találkoztam egy másik rég nem látott ismerőssel, olvastam, láttam Rátgéber fejét
olyannak, amilyennek szeretem látni, pedig látni sem bírom, szétjátszottam az
agyam a Drag It Down-ra (D, C, Hm, A,(Hm) a refrén, majdnem eltaláltam első
ránézésre!), egy bécsi lány meghívott a Szigeten egy sörözésre..
Majd meglátom, melyikről szólok később. Most annyi, hogy volt egy beszélgetés a
TV-ben a 72 (!!!) éves Sztankay Istvánnal. Eddig nem is gondoltam rá, hogy
félnem kellene az öregségtől (pedig van benne valami), de aki látta a műsort,
annak meg sem fordul ilyemi a fejében. Élmény volt hallgatni. Teljesen friss
szellemileg, lelkileg, morálisan. Csak lestem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.