Nem szeretek sokkal koncert után írni, ezért most éjfélkor nekilátok, hátha a mai
bejegyzésem jobban sikerül, mint a tegnapi.
"Zoránt szanaszét szedem :), ugyanis eddig kíméltem." - az első dal alatt ez
fogalmazódott meg bennem. Aztán hamar el is szállt a gondolat, ugyanis egyrészt
ízlésekkel nem vitatkozom, másrészt, ha valaki hozzám hasonlóan (ha nem érez
valami megfoghatatlant, akkor) sokat ad a tudásra és az egyéniségre (a zenei
egyéniségre), azt nem kell meggyőznöm...
  Besétált, leült, bemutatta a zenekarát (!!!) szólt pár szokásos mondatot, majd
ZENÉLT majd' másfél órát. 2 gitár, egy (kézzel) ütős, egy harmonikás. Ennyi.
Ének semmi, danolászás néha-néha (utóbbi zenész által előadva).
Nem tudom, a harmonika miatt-e, de én inkább franciás ízeket, mint "latinokat"
érteztem - hála Istennek !
Műanyag húros gitáron, pengetővel játszik, így sokkal gyorsabban, "többet" tud
játszani, mint ha kézzel pengetne, a bal ujjrendje klasszikus gitáros, de pl.
a bal hüvelykujja sokszor látható volt. A kísérő gitáros elvétve ujjal is pengetett.
MŰVÉSZ.
Ez nálam azt jelenti, hogy kifejezi magát a zenében, önálló stílusa van, nem öncélú..
Meola úrra mindez maximálisan igaz. Néha ugyan súrolja a "nekem ez már majdnem túl sok"
határt a játszott dolgainak hangsűrűsége, de talán ennyi az össz' negatívum.
És ott volt a "majdnem".
Zenéje befogadható, érthető, a dallamai, szólói tartanak valahonnan valamerre,
hangulatos, stílusa azonnal felismerhető, játéka virtuóz, teljesen magabiztos...
ZENÉSZ.
Nem ragadott magával, nem nyűgözött le (nem egyszerű megmozdítani a Dream Theater
trónját nálam a zenei tudás, zenei zseniség kategóriában :), de egy remek
koncert volt, nagy élmény volt látni, hallani.
(Most, hogy belegondolok, ez az egy, ami "negatív" a Dream-ben: miután először
látja őket az ember (na jó, csak magamról beszélek) élőben, nehéz bármi olyat
mutatni, ami jobb, technikásabb náluk.)
(Még jobban belegondolva azért az első 2-3-ba azért belefér Al Di Meola,
mint "legjobb gitáros", ha hasonlítgatni szeretnék.)
Tökéletesen ura hangszerének (a tompított, csendes hangjai nagyon tetszenek),
virtuóz, de tud keveset is játszani - hogy mikor, melyik kerül előtérbe, az nem
is szempont, vagy kérdés, mindig az, amelyiknek ott, akkor szólnia kell -, megvan
a maga hangvétele, kedvelt hangnemei, fordulatai, futamai (ezek védjegyszerűek)..
Álmos vagyok, mesélek. Tud, na. :)
A hangosítás és hangerő remek volt.
Mindezt Nyíregyháza belvárosának közepén, friss levegőn, ülve, az ingyenes Vidor
Fesztivál keretén belül, az est leszálltát követően éltem át.
A héten még tart a fesztivál. Minden sarkon, téren zenekarok játszanak.
Ügyes ötlet, jó rendezvény. Le a kalappal !

Kis örömzenélés: https://www.youtube.com/watch?v=hZjJIVXfuEg&feature=related

Itt pedig a Mester játssza a Master-t hangról hangra, a szóló- és a ritmusgitáros részeket is. Olykor az egész albumot játsszák élőben:

https://www.youtube.com/watch?v=3O4HOMPD-1E

Puhányabbaknak :) pedig ezt a videót ajánlom. 3:37-nél indul az egyik kedvenc szólóm, 4:19-nél sajna végeszakad.  5:47 környékén van egy nagy poén, de az egész montázs zseniális: https://www.youtube.com/watch?v=ieRFnlcsZ0g