Megígértem (ex-gitáredzőmnek), hát írok róla. Nem vagyok rajongó, úgyhogy
objektív leszek.
Hallani a basszust (olykor) !! Remek újítás ! :) Félkomoly(talan) cuccon
hallgattam, úgyhogy a hangzásról csak mértékkel szólok.
Az elmúlt 3-4 albumot (a szimfonikusokkal készítettet kivéve) - kb. 15 év
termését - összesen kb. 7-szer hallgattam.
A Death Magnetic sem fog 5-ig eljutni nálam.
Próbálkoznak, zenél(get)(né)nek, de kb. annyira jó ez az album, mint egy közepes
Testament korong. (Isten őrizz', hogy a Testamentre beszóljak!!)
Kirk szólózási stílusát soha nem értettem, nem szerettem, sokáig azt vallottam,
hogy nincs is neki és botkezű (vagy inkább: buta a zenéhez), de most már azt
mondom, hogy egyedi (?), felismerhető stílusa van/volt, de annyira távol áll
tőlem, hogy távolabb nem is lehetne. A slayeres csóka játéka ilyen még.
Lars, mint ember teljesen ellenszenves, de nagyon jó dobos.
Ezt az albumot rutinból, fantáziátlanul lehozza.
A riffek ott vannak, de nem túl változatosak, vagy emlékezetesek, James hozza
vokálban a tőle megszokott szintet. Homogén az egész, de nincsenek rajta
megjegyezhető dolgok - jön, aztán elmegy mellettem ez a 75 perc.
Keressünk kivételeket! : A The End Of The Line-ban van egy jó kis beindulás
(negyed annyira jó, mint egy átlag Anthrax mosh téma), az teteszik.
A majd' 10 perces, instrumentális Suicide & Redemption tartalmaz zenei elemeket,
határozottan hallgatható. Dallamos (!!!) és tartalmas a(z első?) gitárszólója.
Aztán még van 1-2 jó szóló benne, de aztán sajna jön a ismert nyávogás.
Még így is az album egyértelműen legjobb száma. Az egyetlen DAL a lemezen.
A The Day That Never Comes (jó cím !) elején (a U2 lopás dallam után) jó a
gitározgatás. Kár, hogy erős country íze van és, hogy utána egy egyen-massza
nóta jön. A(z iker)szólói jók!!! Kb. az 1979-es Iron Maiden szintjén vannak,
de jók. A 'sima' szólója is határozottan értékelhető!!!
Kirk első szólója, mely tetszik!?
Másik véglet: a The Unforgiven III annyira semmitmondó és gáz, mint a címe.
Összefoglalás? Számomra ez nem zene(i élmény).
Akit érdekel a Metallica, az a Master Of Puppets c. remekművükkel ismerkedjen,
mert azon MINDEN hallható, ami itt nincs.
Véleményem szerint az a gond velük, hogy a népszerűségükkel nem nőtt együtt
a tudásuk, kreativitásuk annak idején, és ez (plusz az, hogy dúsgazdagok??)
nagyon kellemetlen dolgokhoz vezetett.
Próbálnak zenélni (az előző albumon ez sem volt meg), de rettenetesen korlátoltak.
A Death Magnetic egy felejthető, semmit nem adó, középszerű anyag.
Sajnos.
Biga? Ex-edzőm? Többiek?