'Dark Night Of My Soul'

Wov ! 3 órája lett vége a NMA koncertnek !!! Leírhatatlan... (Na, jó, azért próbálkozom.:) Justin Sullivan-nek ismét van haja, nem is rövid. Az új gitáros egy zúzda (Les Paullal keni), remekül beilleszkedett, (nagyon) kemény, feszes lett vele a csapat. Justinnal felszántják a színpadot - amikor éppen nem átélnek. A dobos embertelenül jó. Semmi különöset, vagy komplikáltat nem játszik (néha azért de !), viszont jel nélkül, ÉLŐben üt, akkora erővel, intenzitással, hogy... Ritka az ilyen, mindenki kínosan ügyel a pontosságra és éppen azt hagyja ki a JÁTÉKból, amiről - szerintem - az egész szól. Az új korszakukra épült a koncert gerince, nagy klasszikus alig-alig volt, azok is szinte kizárólag a ráadásokban, de így is egy TÖKÉLETES este volt. Semmi show, póz, megjátszás, csak 5 EMBER, akik TISZTA, egyszerű, nagyon szerethető, TARTALMAS zenét játszanak. A hangerő és a hangzás tökéletes volt, a közönség is. Nem gyenge pogózás volt az első sorokban(mögötti területen), de semmi keménykedés, bunkózás nem volt. Remekül éreztem magam. Kicsi, füllledt tér volt, a színpad felett a mennyezetről csepegett a pára... A pólóm gyakorlatilag átázott, nem tudom, reggelre megszárad-e. "Van másik." A választások után érdekes volt a 51st State-et hallani... Talán az a legnagyobb szó a zenekarral kapcsolatban, hogy soha nem álltak be a zeneiparba, vállalták, hogy megmaradnak egy "underground" csapatnak, de a mai napig ott van a tűz, a szenvedély bennük, amit sokkal-sokkal fiatalabb csapatoknál is csak elvétve (sem) látni. NMA-ra senki nem jön divatból, talán ennek tudható be, hogy tényleg hatalmas hangulat volt a nézőtéren is. Nem tudom jobban megfogalmazni. Mondtam, leírhatatlan. :) (Lesznek képek is, majd pakolok párat, melyet a lap nem használ.)