Kijutott a nem-szeretem dolgokból. Temetés (nincs már egyetlen nagyszülőm sem),
másnap állásinterjú (hogy nem voltam friss és koncentrált, az enyhe megfogalma-
zás), ráadásul szerencsére (!?) rutinom sincs ilyesmiben..
Egy eléggé komoly posztról/helyről volt szó... Nem hiszem, hogy meggyőztem
Őket, hogy én vagyok a szívük vágya. Aztán este hangverseny.
Hogy ne örüljek, énekes művek hangoztak el, ráadásul németül...
Brahms: Győzelmi ének-éből semmi nem maradt meg. Nem fárasztott (a Nemzeti
Énekkar (74 taggal !!!) nagyon tud), de nem is hatott.
Mendelssohn: Lobgesang. 10 részből álló, jó hosszú mű, az első majdnem egy
önálló szimfónia. Kicsit kommerszebb, mint Brahms műve és éppen ezért (?) jobban
is tetszett. Főleg az említett, ének nélküli rész, de a többi is könnyebben
emészthető. Tetszett. Kedvenc ütős szólamvezetőm (ez nem nyalizás, hiszen csak
egy van ilyesmiből, ha jól tudom :) mellől tekintettem meg a hangversenyt.
Nem én léptem színpadra, Ő vett ki "szabadnapot" és ült mellém.
Mióta hazajöttem, 1 hónap alatt csak egy demó- és egy koncertismertetőt
írtam a lapnak. Előbbi valahogy mindig könnyen megy, utóbbit pedig jobb
kevéssel az esemény után megírni.
A hétvégén realtíve könnyen összehoztam egyet a nálam lévő hat (!) lemez
"kritikájából". Szerintem jó is lett.
Ennyi pozitív történt velem, mióta legutóbb jelentkeztem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.