01.10. Szétunom az agyam. Tudom, hogy' hangzik, de ettől még tény. Reggel felhős volt az ég (VÉGRE), úgyhogy reggeli után kajakoztam egy meglehetősen nagyot, de aztán tűzni kezdett a Nap és az itt, az Egyenlítőnél egyenlő azzal, hogy "nyomás árnyékba!". A szállásunk egy elszigetelt helyen van, SEMMI nincs a környéken, sehová nem lehet menni. Legnagyobb bánatom, hogy - noha egészen jól beszélnek angolul - könyvesbolt/újságárus nincs sehol. Pedig itt betáraznék olvasnivalóból.

01.11. Ma besétáltunk a közeli (??) városba - kiderült, hogy mégis van remény. Könyvet nem tudtam venni, de napilapot igen. Irgalmatlanul erős a neapfény. Hosszabb távon kibírhatatlan. A városkában szegénység van, de különösebben nem törődtek velünk, három fehérrel. A tegnapi kajakozáshoz még annyit, hogy láttam egy raklap medúzát. Kb. a kajak lapátjával egyező méretűeket. Hófehér, atomfelhő alakú "fej", alatta maga az állat. A 20 évesnek tippelt helyi recepciós hölgyről kiderült, hogy 27. Tegnap este helyi táncokkal szórakoztatott minket egy csoport. Érdekes volt. A vendég házaspárok közül az egyik (min. 65 év/fő) valami elképesztően jól táncolt. Összeszokottak, harmonikusak voltak, teljes összhangban egymással és a zenével. Nagy élmény volt nézni őket. Az előbb sétáltam a parton. Ott voltak. Egy hölgy gratulált a pár férfi tagjának a tánchoz, aki köszönte és mondta, hogy 6-7 hónapja nem táncolt. Ebédnél egy másik idősebb brit hölgy kezdett velem beszélgetni. Francia a férje, ott is élnek. Mondtam, hogy túl szép az angolja (igen, ez MÁNIA lehet nálam), az nem lehet egy költözéstől, biztos, hogy Britanniában született? A válasz: Ugandában. Hopp!!! Mindenki eléggé közvetlen, kivéve a már említett brit lányt, de őt is feltöröm. : ) "Szerencse" egyébként, hogy nagy hasa, válla és combja van (minden férfi egyforma?), mert azon kaptam magam, hogy mindig jól érzem magam, ha látom. Jobb az ilyesmit itt abbahagyni. : ) Az arca, szeme, haja, bőrszíne (fehér) tökéletes...