A Heaven Street Seven szöveget gondolatébresztőnek pakoltam ide néhány
napja, ugyanis tele van (szerintem) nagyszerű sorokkal/rímekkel.
Utolsó irodalom órán megfogadtam, hogy életemben nem elemzek több verset (huh,
milyen könnyen kamuztam össze-vissza olyasmit, amit az aktuális tanerő olvasni
akart az ötösökért! (kellettek, mert életrajzokat elvből nem tanultunk többen
az osztályban és az üres lapos egyeseket nem ártott javítani)), úgyhogy csak
annyit, hogy a "dollárban úszik a folyó" (és az) után(a) következő sorok/rím
nagyon ott van nálam és a "nincs harag" sor visszatérése is finom.
Maga a dal is remek, csak ajánlani tudom.
Ez a blog is HS7 idézettel indult annak idején.

Néhány válasz, illetve az előzmények kiváltotta gondolat:
-Tegnap ért véget a műkorcsolya világbajnokság. Sem Sebestyén Júlia nem
padlózott (nem indult), sem régi (?) kedvencem a japán Ando Miki (harmadik
lett). Nem a neve, vagy a kinézete miatt tetszik. Pár éve szúrtam ki, hogy
tud valamit és szimpatikus emberkének is tűnik. Persze soha nem lesz
Európa Bajnok (és én sem), úgyhogy hagyjuk is ezt a témát! :)
-A svedorszag.blog.hu ajánlását NAGYON köszönöm!!! Remek blog (ismered a
szerzőt, Vili?), facsarja a szívem, mert VÁGYOM vissza. Annyi mindenre emlékeztet:
a mosó helyiség, a T Centralen, a metro (Pendeltog), a nagy egyenjogúság
(EGYSZER kinyitottam egy ajtót egy hölgynek és majdnem kikérte magának - csak
akkor nyugodott meg, mikor (látta, hogy külföldi vagyok) elmeséltem Neki, hogy
nálunk ez így szokás és természetesen nem nézem nyomoréknak), a sorbanállás
a buszmegállóban (kb. 3-4 nap után világosítottak fel a helyiek, hogy nem ügyes
vagyok és a svédek bambák, hogy mindig én szállok fel elsőként a buszra, hanem
ők sorban állnak, ami nekem eszembe sem jutott, mint magyarázat)...
Svédország mély nyomot hagyott bennem.
Finno-ban lehet, hogy depressziós lennék, de Svédo-ban...? Nem tudom.
Az a komoly véleményem, hogy egy kellemes helyi szőkeséggel (lásd: társ)
és egy kandallóval nem kizárt, hogy túlélném a teleket... Is.
-Anette másfél éve a finnekkel van, ez magyarázhatja, hogy érti őket (illetve
a svédek nagy nyelv-tudorok, ha jól rémlik). A svéd nyelv számomra olyan,
mintha az ős-magyart kevernék valamivel (ó-vikinggel? :). Nagyon szimpatikus,
kellemes. Vettem is fel rádióműsorokat, mikor kinn voltam, a nyelv miatt és
valahol megvan a Holló is videokazettán angolul, svéd felirattal. A finn
most nincs a fülemben (visszaadtam a DVD-t), az semleges számomra - nem vonz,
nem taszít.
-Guinness és beszélgetés: én benne vagyok. (És lazacot is kérek, ha én utazom! :)
-Hogy milyen bébiszitter lennék, arra itt egy múlt heti mondatom egy egy
éveshez, akire vigyáztam: "Mondogathatod, hogy "kaka", de tudod, hol van a WC,
annál jobbat én sem tudok kitalálni." :)
Persze kinti (fél)magyar családnál vállalnék ilyen melót (van az a finn léptékkel
mérve nem túl nagy összeg!! :). Akkor összeszedném magam. Magyarul egészen jól
tudok és kő brutál kiejtéssel is gördülékenyen tolom az utca-angolt. Gondold meg!!
-A pálinkát nem igazán szeretem (hopp! hol találsz ilyen bébisintért kinn!!???),
főleg nem akkor, amikor már jól besöröztünk és jön két józan (?) ember
egy (két) tálca felessel, hogy "ünnepeljünk!". :)
Na, tessék! Elég emlegetnetek Svédországot és egyből ki(be?)fordulok magamba:
Nerina Pallot Mr. King c. számára kattantam rá (ismét) ezen sorok írásakor.
(Ex-edzőm: nem szeretnél kottázást gyakorolni?)
Meséltem.