Ha egy könyvön az áll, hogy "A finn irodalom könyvtára", akkor azt jó eséllyel
kölcsön kérem. A négy kisregény elolvasását követően meg kell állapítanom,
hogy nagyon jól tettem.
Kijut a finnekből. Napok óta Amorphis-t hallgatok (én írok majd a lapban az
új lemezükről, és annyira sikerült a ráhangolódás, hogy majdnem az összes
lemezüket meghallgattam az új előtt), és Z-től is kaptam egy SMS-t, hogy
eggyel bővült a család.
Na, de vissza az íróhoz! (Most is Amorphist hallgatok. NAGYON jók!)
Amit leírtam a legutóbb olvasott Coelho könyvnél, annak az ellenkezője igaz
az 1908-ban született finn úriemberre.
Tartalmas, szemléletesen mesélős, elgondolkodtató és annyira választékos és
igényes (a nyelvezete, mondatszerkezetei és gondolatmanete), hogy Coelho
bácsi egy Napocska jelű óvodásnak tűnik mellette. (Hamar visszalépett
tinilányból óvodássá!)
Az Ez meg sem történhet (Sellaista oi tapahda) tetszett 100%-osan, de az
Aranyhajú és a Ne legyen többé holnap is hibátlan alkotások.
A Kalevala milyen hosszú?? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.