A Diósgyőri vár remek helyszín egy színházi esthez (is).
Lehetne fanyalogni, hogy az "időjárásfüggő jégbalett" jobb volt (az
előző, "komplikált" estet nem láttam), vagy hogy a direkt nem rímes
ötletet kár volt ismét elővenni, hogy a dalokban kevesebb a LELKET
megérintő dallam, mint eddig... Sok ilyesmit lehetne írni, de a lényeg az,
hogy az előadás nagy része (fele, 2/3-a) nagyon rendben van és az, hogy
az est 1/3-át úgy röhögtem végig, hogy egy idő után már fájt az arcom.
Aki ismer (aki IGAZÁN ismer), az tudja, hogy nem szoktam nevetgélni.
Egy Galla estet képes vagyok kétszeri mosolygással végigülni.
Ez szerintem karakterfüggő, de a L'art csapat ismét kihozta a kacagást
belőlem. Leginkább az tetszik, hogy Robiból (Dolák-Saly) néha kijön a
laza, a jó értelemben vett csibész, aki eltér a szövegtől (elfelejti?,
direkt csinálja?) és a saját maga és a közönség szórakoztatására
rögtönözni kezd, zavarba hozva, megnevettetve a társait is.
Amit pedig mint Anti Bácsi leművelt a Bermuda Háromszögben..!!!
Mégsem emelem ki, mert mind a négy tag remek.
Hála egyik lelkes (?:) olvasómnak és kommentelőmnek, a társulat két
tagjával ismét válthattam néhány szót. Laár Andrással néhány igazán
komolyat is. Neki (volt kollégám) igazán fontos, hogy beszélhessen a
csapattal, de én is mindig kapok valamit tőlük, amikor velük vagyok,
amikor mint magánembert hallgatom őket.
Valami megfoghatatlant. És ez jó (érzés).