Félbehagytam néhány történetet a Fekete Zaj miatt.
A Gyár fesztiválra "bérletes" karszalagot kaptam, így kinéztem a második napra
is. Gondoltam, maradok éjfélig, aztán jól kialszom magam a másnapi mátrafüredi
út és éjszaka előtt. Ehhez képest...
Beérkeztünkkor (fél9) fura volt, hogy zseblámpával nézegetik a karszalagokat.
Benn aztán - az egyetlen aggregátoros pálinkaárust leszámítva - semmilyen
érdemi fény nem volt. "Potom" három és fél órán át!!
Éjfél körül kezdtek a kilencre kiírt zenekarok játszani. Szerencsére megtaláltam
A-t, Vele jól eltöltöttük a "megvilágosodásig" terjedő időt.
Kowalsky Meg A Vega... Jajj. Vagy jót, vagy semmit? Akkor semmit!
Rengeteg hang alapokról szólt, kommersz... Ez nem művészet, hanem népetetés.
Az egyébként nem szimpatikus basszer érdemel egyedül említést, aki nem kevés
pálinkával a fejében is egészen tisztességgel lehozta a műsort.
Dombi Tiboros Debrecen mezben. Kb. olyan technikás a srác, mint "Tibike" a
pályán. :)) Ezt a mezt nem tette szóvá a nagyérdemű (emlékeztek még a Korai
Öröm lila mezes énekesére?). Kowa a másnapi meccset (Diósgyőr-lilák) is megem-
lítette, mondván, nagy balhé ne legyen. Az "és persze, Hajrá Diósgyőr!" meglepett.
Közben a másik színpadon a Subscribe - szokás szerint - zúzott egy nagyon
nagyot. Élmény volt őket ismét látni, hallani.
A Pieonear érdekes feldolgozásokat is tolt. Egészen jól.
Fényképezőgép nem volt nálam.
Hajnal négy után értem haza. A szombatot a Fish!-sel, a Szabad Európa Rádióval
és a Ritmiklifttel "sajnos" ki kellett hagynom. Egy Justin Sullivan
koncerttel nem tudtak az említettek konkurálni.
