'Dark Night Of My Soul'

Rovinj egy aranyos kis város. Egy domb, melyet a tenger vesz körül, a dombon kis
mediterrán utcák vezetnek fel a tetőn lévő templomhoz. Kempingben laktunk,
kb. 12 Euro/éjszaka áron. A kemping melletti tengerparton egy nyugis, úszásra
tökéletes szakaszt jelöltek ki strandnak. A városka alatt sziklásabb, hullámos,
vadabb, "igazi" tenger és tengerpart is található. Az is kijelölt terület. Ott már
lehet fejest ugrálni és az úszás is nagyobb élmény. Méteres hullámok jellemezték,
kellemesen elfáradtam ott a vízben.
Kellemes napokat töltöttünk Rovinj-ban.

Kezdődik egy nem egyszerű cseppkőbarlanggal. Régen voltam Aggteleken, de szerintem
ez veri. Folytatódik egy patak - egy gyors sodrású patak - által vájt hasadékkal.
A hasadék egy kb. 200mx100mx100m-es irgalmatlanul nagy barlang. A patak fölött
40 méternyire egy híd vezet át. Maga a TÉR az, ami lélegzetelállító. Körben, a
fal mentén sétáltunk. Leírhatatlan élmény volt. A tériszonyom kijött (zárt
térben!!!), de nem volt túl kellemetlen. Valamikor valami beszakadt, és a folyócska
dolgozta meg a rendszert, amint utat tört magának.
Kb. másfél órát sétáltunk. Volt angol nyelven (érdekesen, de érthetően) beszélő
idegenvezetőnk (lehetett volna németes is). 14 Euro a belépő, ami eléggé borsos,
de nagyon megéri.

Félbehagytam néhány történetet a Fekete Zaj miatt.
A Gyár fesztiválra "bérletes" karszalagot kaptam, így kinéztem a második napra
is. Gondoltam, maradok éjfélig, aztán jól kialszom magam a másnapi mátrafüredi
út és éjszaka előtt. Ehhez képest...
Beérkeztünkkor (fél9) fura volt, hogy zseblámpával nézegetik a karszalagokat.
Benn aztán - az egyetlen aggregátoros pálinkaárust leszámítva - semmilyen
érdemi fény nem volt. "Potom" három és fél órán át!!
Éjfél körül kezdtek a kilencre kiírt zenekarok játszani. Szerencsére megtaláltam
A-t, Vele jól eltöltöttük a "megvilágosodásig" terjedő időt.
Kowalsky Meg A Vega... Jajj. Vagy jót, vagy semmit? Akkor semmit!
Rengeteg hang alapokról szólt, kommersz... Ez nem művészet, hanem népetetés.
Az egyébként nem szimpatikus basszer érdemel egyedül említést, aki nem kevés
pálinkával a fejében is egészen tisztességgel lehozta a műsort.
Dombi Tiboros Debrecen mezben. Kb. olyan technikás a srác, mint "Tibike" a
pályán. :)) Ezt a mezt nem tette szóvá a nagyérdemű (emlékeztek még a Korai
Öröm lila mezes énekesére?). Kowa a másnapi meccset (Diósgyőr-lilák) is megem-
lítette, mondván, nagy balhé ne legyen. Az "és persze, Hajrá Diósgyőr!" meglepett.
Közben a másik színpadon a Subscribe - szokás szerint - zúzott egy nagyon
nagyot. Élmény volt őket ismét látni, hallani.
A Pieonear érdekes feldolgozásokat is tolt. Egészen jól.
Fényképezőgép nem volt nálam.
Hajnal négy után értem haza. A szombatot a Fish!-sel, a Szabad Európa Rádióval
és a Ritmiklifttel "sajnos" ki kellett hagynom. Egy Justin Sullivan
koncerttel nem tudtak az említettek konkurálni.