Kaththea Azzurra Rowland: Sebzetten és összetörve
Egy estés (max. két délutános), lányos rajongással megírt mű.
A könyv 2003-as első felét írta a hölgy, a második részt magyarok tették hozzá.
Az olasz hölgyemény Brian Molko életén keresztül mutatja be a Placebo történetét.
Egyszerűen, lelkendezve. Nem mondom, hogy lebilencselt volna, de egyszer el lehetett
olvasni. Nem is különösebben tudok írni róla.
A magyarok által létrehozott második rész (akkor miért a csajszi neve alatt jelent
meg?) főleg a 2003 utáni történésekre fókuszál. A magyar fellépéseiken játszott
dalok sorrendjének összegyűjtése tetszett.
A Placebo egy jó kis banda. Keményebb, mint a Garbage, de az alaptrükkjük egyezik:
egy-egy jó hangulatot, dallamot, húzást elkapnak, és azt nem variálják agyon, hanem
a maga valójában elõvezetik. Nem emlékszem, hogy a Szigeten láttam-e őket - ha igen,
nagyon régen lehetett - de koncert DVD-jük biztosan járt nálam, és a 2006-os Puskás
Stadionos Depeche Mode koncert előzenekaraként láttam, mit alkotnak.
Molko azon mondása bekerült a rock klasszikusai közé, hogy "A bandánk egyik fele
meleg, a másik fele hetero. Pedig hárman vagyunk!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.