A pillanatban csak áll a szél
---------------------------------------------
Behunyt szemekkel élsz
miközben az arcodon játszik a napfény
vonalat húz, szemeket fest
hümmög és néz, legyen egy test
lógjanak lábak
benned nyár van, és várod, hogy szaladok majd utánad
nálam tél van, és nem hoztam sálat
most én vagyok ekkora állat,
hogy csak nézek és nem vagyok képes kinyitni a számat
lehet
lehet
hallgatok és nézek
állok, mint egyszer
nem beszélve rólad
mennyire tetszel
---------------------------------------------
Én otthon vagyok, tudom
lehet, hogy nem érted
ez az otthonom
és az, hogy más, ami érdekel
téged nagy dolgok
máshova visznek el(-)
hiszed, hogy élsz
de az élet a halállal vérzik el
engem nem érhet el
a végzet, amíg tudom
hogy itt lakom
ez az otthonom
ha nem félsz, te is hallod a hangot,
hogy máshova küld a szél
felfelé, a fény felé
én itt lakom
ez az otthonom
ha nem félsz, akkor hallod a hangot,
hogy máshova küld a szél
felfelé, a fény felé
zuhanok
rohanok, repülök
végre életben vagyok
zuhanok,
holtan végre életben vagyok
végre életben vagyok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.