"Kissé" rákattantam a témára. Csak hallgatni egyszerű, az én tudásommal lejátszani már nam annyira. Csak nagyon lassan, a tab-ból megy - pedig soha nem akartam tab-ból játszani -, kottából sajnos nem tudnám. Így jár, aki nem gyakorol.
Jönnek is közben a gondolatok, hogy ezt kb. 4 év hangszertanulás után bárki lejátssza, akár első olvasatra is, kottából, a konzi második évében pedig már nem hiszem, hogy bárkinek gondot okozna írni is egy ilyen darabot... másrészt mégsem írnak ilyesmit (?)... gyakorlás közben küzdök vele, mert tényleg csak fülre egyszerű, de a kettes-, hármashangzatok miatt megéri (a kotta másik két oldalán egészen négyeshangzatokig elmegy)... Szóval szép szakma a "zenész" is. Szó szerint szép.
Na de D-re letekerni a mély E húrt? Milyen death metalos trükk ez? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2010.08.16. 12:04:42
Pedig erről már scordatura címmel írtam neked régebben. ;)
A D tonalitású művek teljesebb hangzást kapnak azáltal, hogy az alaphang egy oktávval mélyebben szólal meg.
Próbáld ki te is az általad is ismert (?) "alap" D-dúr vagy d-moll akkorddal, mennyivel gazdagabb így a harmónia!
Üdv!