...egy 'pesti koncerttel kezdődött: Pál Utcai Fiúk a Corvintetőn.
Öregurasan kezdett hatos, de aztán szépen belerázódtak, a végére volt minden, még fejen turbán/kockás ing is. :)
Régen láttam őket, úgyhogy szinte már külsős szemmel szemlélődtem.
Zoli sokat fogyott, de még mindig élmény hallgatni a dobolását. A sok trombita tetszett leginkább, illetve a hangulatot, melyet a zenébe hoz.
Jó zenekar, jó dalok, csak olyan érzésem van, hogy ismét kísért a (közel?)múlt - nem akarnak az új dalok megszületni.
Mindkét gitárosnak üzenetet kellett átadnom. Balázs kedves volt és nyitott, Lecsó pedig mufurc. Van ilyen.
Egyik kedvenc kosárlabdázóm, Cserny Réka is ott figyelt a teremben, fura volt, hogy ennyi idő után is felismertem.
"Hazafelé" bandukolás helyett/előtt "kellően józanul" csocsóztunk pár órát hasonlóan sportos életet élő német (!) (állat)orvostanhallgatókkal. Is.
Néhány napig aztán ez volt az utolsó apró jel, véletlen egybeesés, de aztán jöttek ezerrel.
A képeket nem én készítettem (bár a turbános az én megrendelésemnek köszönheti létét), a zenekar honlapjáról szedtem őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.