Tegnap belenéztem egy híradóba, mert érdekelt, a két Korea mit művel.
Az első hír után idegesen kapcsoltam ki a TV-t.
A "nyugdíjmentő" törvényről volt szó.
Eddig ott tartottam, hogy 2011 végéig nem utal az állam a magánnyugdíj számlákra.
Már ez is felhúzott bejelentésekor. Mi az, hogy nem utal?? Eddig sem utalt!
A munkáltató a SAJÁT béremből utalt a számlámra. Az állam csak - számomra
érthetetlen módon, az APEH képében - egy fölösleges állomásként beleállt az
átutalás útjába, de eddig nem akadályozta azt. Most pedig annak egy évig tartó
nyíltszíni lenyúlására készültek.
Ezzel azt érték el, hogy eldöntöttem, nem erőltetem, hogy 2012 előtt munkát
vállaljak hazánkban.
Aztán tegnap jött a nagy bejelentés. A törvény(tervezet) szerint 1-2 hónapon belül
döntsek, hogy maradok-e a magánnyugdíj rendszerben, vagy visszalépek az államiba.
Ha nem nyilatkozom, visznek mindent. Visszaállamosítják a befizetéseimet.
Ami leverte a biztosítékot, az az volt, hogy ha nem lépek vissza, akkor az állam
köszöni (egy fenét! annyira sem képes), de lenyúlja az eddig az államnak fizetett
pénzemet, de cserébe SEMMIT nem ad.
Hogy az eddigi állami nyugdíjrendszerbe történt befizetésemmel mi lesz,
vagy, hogy a jövőben akkor miért fizessek továbbra is oda is, arról persze nem
szólt Matolcsy úr.
Mert, hogy nem lépek vissza, az egyértelmű.
Gyűlölöm a politikát (ami ebben az országban megy, azt pláne), ezen blog
fennállása óta egyetlen bejegyzésem sem szólt politikáról, még érintőlegesen sem.
A jövőben sem fog. Ezért kiírok most egy-két dolgot magamból.
Az eddig is tiszta volt, hogy az én generációm fogja megszívni a nyugdíjrendszer
átalakítását, hiszen KIZÁRT, hogy egy ilyen gazdaságban, ilyen adórendszerben
előteremtsük a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját is, miközben a sajátunkra is
gyűjtünk, hiszen amit az állam (eddig) ígért számunkra, az semmi.
Erre most nyiltan visszakényszerítenek egy olyan rendszerbe, ahol a pénzeink
a feneketlen zsákba folynak.
Döbbenet.
Komolyan ott járok, hogy nem tetszik, el lehet menni - indulok.
Aztán, ha nem megyek, akkor dönthetek, hogy büszkén, a szerintem sajnos már
az államnál is megbízhatóbb nyugdíjpénztárakban, bankokban, vagy naívan, az
államban bízva pusztolok éhen kb. 65 évesen.
Ha megélem.
A kétharmadból sejthető volt, hogy mihez vezet. Bejönni látszanak a félelmek.
Az is nagyon "tetszik", amikor NEM LÉTEZŐ, szavazók nélküli pártok (eddig az
SZDSZ, most a KDNP) szólnak bele az ország sorsába,, alakítják a fontos kérdéseket.
Persze, egy országban, ahol az MSZMP utódpártja még létezik, abba emberek
lépnek be (noha a mai napig vannak benne az elődjének elvtársai is), és vannak,
akik szavaznak a pártra, szóval egy ilyen országban nem illik semmin meglepődni.
(Mondjuk, hogy a 2/3-os párt sok tagja az egyetem elvégzése óta főállású politikus,
az is megér egy gondolatot.)
Nem mondom, hogy valaha bármi jót vártam volna magyar politikusoktól, de most
kezdem magam úgy érezni, mint Pelikán József gátőr (akinek a nevében a
honvédségi eskümet tettem. Én, és a fél századunk):
- Azt mondta, hogy majd ne tessék csodálkozni, ha ő a tárgyaláson igen súlyos
büntetést kér.
Pelikán József: - Kicsoda? A védőügyvéd?

Az természetes, hogy a nyugdíjpénztárak egyesülete (vagy mi) a maga hasznát
akarja, és ellenzi az egész átalakítást. Ez a bejegyzés azért született meg,
mert az említett egyesület, szövetség (vagy mi) vezetője is a "zsarolás" szót
használta sajtótájékoztatóján, amely szó nekem is elsőre beugrott tegnap, híradó
nézés közben.

És, mert egyre csak motoszkál bennem kedvenc gátőröm másik mondása:
"Valami itt nagyon nincs rendben."