Joe Satriani koncertje miatt legutóbb kihagytam a komolyzenei hangversenyt.
Már hiányzott.
Liszt Ferenc: Les Préludes (Előjátékok). Az első riff :) akkora lopás benne, hogy
jajj. A végén visszatér ugyanez a motívum. Ha beleveszem, hogy a kettő közötti
időben elhangzó dolgok sem mindig saját ötletek...
Kedvenc szimpatikusaim is csak 98%-os formában kezdtek. Volt bizonytalan kürt hang,
a kelletténél tovább lecsengő gong, és (Tamás! bizony) még túl korán letompított
üstdob hang is. Utóbbiban nem vagyok biztos, de akkor, ott így hallottam.
Nem tetszett tehát különösebben Liszt szimfonikus külteménye.
Aztán jött az ősbemutató!! Balassa Sándor a karzatról nézte végig Öt zenekari darab-
jának (OP.109) premierjét.
Az öt tételből a második (Andante) tökéletes-közeli volt, nagyon tetszett, de a másik
négy is rendben volt. Liszt annyira kihozta belőlem a kritikust, hogy az említett
Andante kapcsán eszembe jutott a Conspiracy Theory (Összeesküvés-elmélet, Mel Gibson,
Julia Roberts) szimfonikus betéte. Ugyanazt az érzetet keltette bennem. És persze
mindkettő csodaszép.
Alakult az este.
A második rész Erkel Bánk Bánjának második felvonása volt.
"Hazám, hazám, te mindenem" - hogy csak a legismertebb részt említsem. Az elején a zenekar kicsit elnyomta szegény Bánt, de aztán minden rendeződött.
Melinda szavait nem igazán lehetett érteni, de a lényeg (számomra) Bánk nyitó éneke és
a Tiborccal folytatott "beszélgetése" volt.
A teljes operea részlet (paradoxon? :) jó volt, hatott, tetszett.
Összességében jó kis koncert volt.
(Egyébként hónapok óta Satriani idei albumának első dalának (eddig hármas birtokos
szerkezet) vezérdallama, fő riffje jár a fülemben.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2010.12.07. 19:09:20
jajj. A végén visszatér ugyanez a motívum. Ha beleveszem, hogy a kettő közötti
időben elhangzó dolgok sem mindig saját ötletek..."
Ezt olvastad valahol, vagy felismerted már létező mű(vek) dallamait benne?
Üdv!
Krap 2010.12.09. 16:49:30
Nehezebb lett volna nem felismerni benne mások témáját, mint észrevenni, akkora koppintás! :)
(Meglep, hogy nem hurrogsz le. Ezek szerint jól hallom?
(Ha igen: elgondolkodsz a zorános vitánkon is? :))
tizenkéthúr 2010.12.09. 20:34:11
Azt is érdemes végiggondolni, hogy nem-e az 1850 utáni zeneirodalomból ismerősek a témák (esetleg szimfonikus-rock vonalról), mert ez esetben fordítva igaz az állítás...
Máskülönben nem vagyok én olyan lehurrogós fajta. ;)
Zoránnal kapcsolatban viszont nem vitatkozom, tudom mi az álláspontod, véleményed és minek mondjak újra bármit is, ha úgysem hallgatod a zenéjét. (?)
Üdv!
Krap 2010.12.10. 14:51:15
tizenkéthúr 2010.12.10. 19:09:24
(Legalábbis így tanították :)
Valószínűleg nem ismerem azt a zenedarabo(ka)t, amiből (szerinted) a mester "lopta" a témákat.
Kérlek, segíts!!!
Krap 2010.12.11. 16:23:59
Fogalmam sincs.
Nem hiszem, hogy önmagára emlékeztet, mert szerintem ezt a Liszt művet sem ismertem eddig.
Kérdezd Szépnevűt, Neki jobb a hallása és zeneileg (is) képzettebb! :)
tizenkéthúr 2010.12.11. 21:13:11
"Az első riff :) akkora lopás benne, hogy
jajj. A végén visszatér ugyanez a motívum. Ha beleveszem, hogy a kettő közötti
időben elhangzó dolgok sem mindig saját ötletek..."
Szerintem ez egy nagyon komoly (súlyos) állítás. Vagy mégsem?
Üdv!