'Dark Night Of My Soul'

Szűk egy hónapon belül három különböző stílusú zenekarban (Colorstar, Pál Utcai Fiúk
és most Erik Sumo Band) láttam Farkas Zolit dobolni. Ügyes!
A Sumoban Kiss Erzsi (!) és Harcsa Veronika (!!) énekelt. Őket, illetve Zolit
leszámítva Péterfy Bori "zenekara" alkotja a csapatot.
Érdekes zene, de nem az én világom.
A Heaven Street Seven (mekkora név!) szétkapta a házat! Gyilok hangerőn, kellően
"koszos" megszólalással (mindkettő dicséret) egy kemény koncertet zúztak, gyakorlati-
lag gyenge pont nélkül végigslágerezték a rendelkezésükre álló idõt. Nagy tömeg,
nagy hangulat!
Utánuk nagy kedvencem a Péterfy Bori & Love Band csak gyenge cincogás volt a nagy
sátorban. Azt hiszem, már túl sokszor láttam őket. Nagyon jók a lemezeik (a 2B-t
leszámítva), élőben is dinamikusak, de most csak a koncert végén éreztem bennük a
keménységet, sodrást, amely eddig az összes koncertjükön magával ragadott. Jól tették a dolgukat, de a HS7 nálam ezen az éjjelen lezúzta őket.
Harcsa Veronika már a Sumoban (nagykabátban) annyira bájos volt, hogy (sokad magammal) úgy döntöttem, meghallgatom erősen jazzbe hajló saját koncertjét is. Nem hiszem, hogy valaha láttam Gretsch dobokat rockfesztiválon, most igen.
A Harcsa Veronika quartett egy nagybőgősből, dobosból, billentyűsből áll Veronikán
kívül. Meglepően sok ember volt kíváncsi rájuk, miközben kinn a 30Y zenélt.
Hangulatos, jó koncert volt. Ráadásul ma van V. szülinapja, így éjfél után felhangzott az ilyenkor illő kórus.
Az Anima Sound System úgy szólt, mint az én Hi-Fi-m, amikor valami nagyon nem stimmel nála (csörgött, de nagyon, szinte bántó volt a sok magas), túl későn (korán?) kezdtek, így néhány szám után inkább elszéledtem. Egyértelműen nézhetőek, nem rosszak.

... túráztunk is, természetesen, de még nem válogattam ki a jobb képeket. Így most csak két érdekesebb. A másodikon arról tájékoztatnak, hogy a határ (német-olasz) le van zárva. Gondolom, a háború miatt. Aki tudja a pontos fordítást, írja meg, kérem!

...megnéztem Bencééket (Szabad Európa Rádió) egy otthoni krimóban.
A koncertjük alatt tele voltam gondolattal, de most, napokkal később, már csak olyan
banális dolgokat tudok írni, hogy nagyon tetszett, amit és ahogyan játszottak, hogy
fura volt, hogy a zenekar szinte józan volt egész este (Laci, ne vedd magadra! :)),
hogy kezdenek ráérezni, hogy hogyan kell egy nem csak jó, de helyenként NAGYON
húzós, beindító műsort tolni.
Az látszik, hallatszik, hogy össze vannak szokva, jól össze vannak próbálva a dalok.
Ráaadásul még kreatívak is, mert folyamatosan írnak friss szerzeményeket.
Mondtam, csupa általánosságot írok, pedig ez volt talán az eddigi legjobb SZER
koncert, amit láttam.
Csak ajánlani tudom a honlapjukról (www.szabadeuroparadio.hu) szabadon beszerezhető
zenéjüket!

A napokban fejeztem be Sharon (Ozzy felesége) elsõ könyvének olvasását (a másodikról
már írtam itt), így éppen jókor jött, hogy egészen baráti áron kaptam egy jegyet férje
pesti koncertjére.
Az első meglepetésem az volt, hogy az előzenekar Room Of The Mad Robots hibátlan
megszólalást és hangerőt kapott. Tisztességgel zúzhatták tehát rövid műsorukat.
Az is meglepett, hogy mennyire sokan voltunk. Erõs kétharmad háznak néztem a jelenlévőket, kevesebbre számítottam előzetesen.
Az átlagéletkor valahol 40 környékén járhatott.
Mint az új lemezről írott ismertetőmben is említettem (itt), nem vagyok Ozzy rajongó.
A korai lemezei egyáltalán nem tetszenek (lehet kövezni, de még a Sabbath-os dolgai
sem), aztán csinált pár érdemleges albumot, az újak pedig egészen jók - az én ízlésem
szerint.
Ozzy idős és beteg. Betegségei nem túl vészesek, de például a jellegzetes mozgását
az egyiknek köszönheti. Kb. úgy mászkál, mint amikor a nemzet bohóca ("Kokó") kereste
a ring sarkát az argentin csóka ütése után. Érdekes. Ahogyan ugrál, helyben fut, az
viszont teljesen egészséges, mókás, lelkes.
Ozzy egy vidám figura, egy örök gyerek. És persze egy profi frontember, showman.
Tudja, mi kell a közönségnek, és annak kiszolgálásában nem is hibázik. Kiáltásra
biztat, tapsoltat, locsol (locsoló csőből és vödörből (!) is), folyamatosan tartja
a kapcsolatot.
A zenekara? Egy megbízható, látványosan, de számomra nem különösebben érdekes
témákat ütő dobos; egy showman (kalap, szakáll, tetkó, rohangálás) basszusgitáros;
egy ZSENI, virtuóz, biztos kezű gitáros.
Nem volt semmi pirotechnika, háttérvászon vagy kivetítő, csak tisztán a zene.
És - nagy szó! - tisztán Ozzy. Drognak, piának nyoma sem volt.
Az énekhangja olyan, amilyen. Hallgatható, passzol a zenéhez, ennyi.
A másfél órás műsorban volt jó néhány Sabbath klasszikus - és kevésbé klasszikus -,
gitár- és dobszóló, nagy hangerő, tiszta hangzás (basszus olykor kicsit elnyomva).
A hangzásra az állóhelyi ismerősök panaszkodtak, úgyhogy ez lehet, hogy helyfüggő volt.
Ozzyn látszott, hogy élvezi, amit csinál, a végén a kétszeri térdre borulás a közönség előtt, még nálam is hatott.
Jó kis koncert volt, de semmi több. Aki a bálványát jött megnézni, az is elégedetten távozott, akit csak szimpla érdeklődés hajtott az Arénába, mint engem, az is jól szórakozott, aki kihagyta, annak sem kell kétségbe esnie.

Így kezdődött: https://www.youtube.com/watch?v=lHs0Qphi74Q

... megnyekkenek néhány apró dologtól Vele kapcsolatban. A legütősebb ezek közül, amikor átveszi a rózsát, és beilleszti a ruhájába - mint annyi éve mindig. Aztán, ahogy aznap egész este viseli, majd a végén elteszi. Ah!