HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

2010.03.06. 21:07 Krap

Scholes scores

Paul Scholes 100. Premier League góljával győzött a Manchester United 1-0-ra a Wolverhampton ellen, idegenben.

Szólj hozzá!


2010.03.05. 11:41 Krap

Almost Alice

Ez csak majdnem a filmzene, ugyanis olyan dalokat tartalmaz, melyeket Tim Burton
filmje (Alice Csodaországban) inspirált. "Hivatalos" helyen íratlan szabály, hogy
nem elemzünk albumot számonként. Éljen az informalitás!

Avril Lavigne: Alice - populárisan elvont. Na jó: inkább populáris, mint elvont. Jó.
Szégyen, vagy nem, általában szeretem a hölgy zenéit. Ez a dal is működik nálam.
The All American Rejects: The Poison - szomorkás, könnyed. (Ellentmondás?)
Owl City: The Technicolor Phase - könnyed, buta amerikai zene, de van hangulata. Ettől persze még gyengécske.
Shinedown: Her Name is Alice - zongorás, rockos buta amerikai zene, de jól elkaptak
egy hangulatot. Ettől jó. A refrént kivéve.
All Time Low: Painting Flowers - amerikai rockzene borzalmas(an) amerikai refrénnel.
A Teenage Dirtbag lebutított verziója.
Metro Station: Where’s My Angel - alterosabb. Rendben van.
Tokio Hotel and Kerli: Strange - nem tudom eldönteni, hogy benne van-e az Alice Csodaországban érzés. Ha ráérzek, kiderül majd, hogy remek dal-e, vagy lapos.
3OH!3 Featuring Neon Hitch: Follow Me Down - Rn'B+pop? Akármi, akárhogy' is, jó.
A történethez is illik. Azért a Lady Gaga-s ízt elhagytam volna.
Robert Smith: Very Good Advice - jajj, de elfogult vagyok!!! Robert Smith nálam a
MINDEN, ha érzésből zenét szerzésről beszélünk. A dal elvont, borult, 100%-ban Alice
feeling. Pedig csak egy kis közjáték, egyetlen dallam az egész.
Mark Hoppus With Pete Wentz: In Transit - alterka. Van mélysége. Teljesen rendben van.
Plain White T's: Wlecome To Mistery - Beatles-es, Muse-os, nyálkás, de jól próbálja
megfogni a lényeget.
Kerli: Tea Party - állat! Elektronikus tánczenével kifejezni az Alice Csodaországbant?
Tökéletes!
Franz Ferdinand: The Lobster Quadrille - ilyennek képzeltem a könyv alapján Alice
kretén :) világának zenéjét. Profi!
Motion City Soundtrack: Running Out of Time - alteros, rockos. Működik.
Wolfmother: Fell Down a Hole - öreg rock. Nem mondom, hogy rossz, de nekem nem tetszik.
Grace Potter and the Nocturnals: White Rabbit - egyszerre remek és borzalmas. Éppen, mint a könyv. :)

Összeségében jó kis lemez. Fokozta a filmmel kapcsolatos kíváncsiságomat.

Szólj hozzá!


2010.03.04. 10:35 Krap

New Model Army, A38

     Másfél év alatt háromszor látni Justint és/vagy a New Model Army-t, az jó.
Nagyon jó.
Ebből egyszer szabadtéren, egyszer (most) pedig egy remekül légkondicionált
helyiségben, az pláne jó. Marshall és Justin között állni (állni?? egy frászt!),
két-három méterre a színpadtól, az hat. Lelkileg - minden rezdülésüket
látni - és "sportszakmailag" is.
     Az agyam logikus része most főleg Marshall gitározásával és Michael Dean
dobolásával volt elfoglalva. És perze a dalszövegek előhívásával.
Amennyire szerettem Dave Blomberg finoman rezdülő, tiszta hangokra épülő
játékát, akkora főnyeremény volt bevenni a bandába Marshall-t. Ő egy
ütött-kopott Les Paul-on játssza érzésbõl, blues-ban gyökerező stílusban
a látszólag előre meg nem írt dolgait.
Néha úgy éreztem, hogy csak odajátszik valamit, ami éppen az eszébe jut.
Másrészt viszont (vagy ebből következően?) behozta/visszahozta a csapatba a
nyersességet, a keményebb rockzenét.
Lendületes, energikus, élmény volt figyelni.
Justin Gibsonja (SG?) is olyan állapotban van, hogy fenn látni a nyakmerevítő pálca végét, hiányzik a nyílást eltakaró lapka. Csúcs!
     Egy hét síelés sehol nincs egy-két húzósabb New Model Army dal
átpogózásához képest. Erre is rájöttem hétfő éjjel. És arra is, hogy a kondim,
állóképességem sehol nincs, így tél végére.
A "tánc szekció"ban kb. azokkal az arcokkal ütköztem (szó szerint :), akikkel
a legutóbbi 'pesti koncerten is. Ez csak azért volt fura, mert nagy részük
brit volt. Többen közülük feleséggel, barátnővel jöttek (utóbbiak is ott
voltak az első sorokban). Hogy a Szigetről, vagy honnan, az rejtély.
Most láttam élőben először egymás vállán állást, és volt egy nyakba ülő
nyakába ülés is.
Az nagyon meglepő, hogy SENKI, semmilyen szinten nem bunkózott a vadabb
zúzda közepén sem, mindenki azért ment a koncertre, hogy jól érezze magát,
és a New Model Army esetén úgy látszik, ebbe nem fér bele az, hogy ne legyen
odafigyelő az ember. Az persze alap, hogy felszedjük a véletlenül eleső
embert, vigyázunk a csajokra stb., de azt látnotok kellett volna
(talán lesznek még képek), ahogy mindenki énekelt, mosolygott a legnagyobb
nyomulás közben is. Van annak bája, üzenete (a világnak), amikor a sok,
mázsa környéki/feletti félmeztelen arc közül az egyik belekócolt a hajamba,
miután belerepültem az oldalába. :) Mondjuk haj sem sok volt az intenzíven
mozgó részben, az is igaz. :)
Nagy volt tehát a hangulat, nagyon jól éreztem magam.
Lehet, hogy csak én idealizálom a képet, de egyszer hallani lehetett, hogy
eltört egy üveg a közelünkben, és utána szemre semmi nem változott, de
mintha már senki nem esett volna el. Valószínűleg csak a lelkes agyam
mondatja velem, hogy onnan kezdve még jobban figyeltünk magunkra és a másikra.
      A zenekar egy sok utazásos turnén van. Nem mondom, hogy fáradtak, vagy tompák
voltak, de a főnökben a tűz és a szenvedély kicsivel (tényleg nem sokkal)
alacsonyabb lángon égett, mint máskor. Persze csak önmagához képest!!
Az egyik ráadás után csak állt a színpadon, csendben és nézte a tömeget.
Látszott, hogy akkor, ott ÉL, hogy ezért csinálja az egészet.
Közel harminc éve.
     Eléggé egyedi a hozzáállásuk az egész "zeneiparhoz", és ezt visszaadja a
rajongók hozzájuk viszonyulása is. Nem zenészek, megmaradtak EMBERNEK,
egyszerű földi halandóknak, akik látnak, éreznek, leszűrnek dolgokat,
és dalokba foglalják véleményüket, érzéseiket. Ennyi.
Most esett le, hogy nyáron legalább fél órát beszélgettem Justinnal
gyakorlatilag négyszemközt, de pl. fel sem merült bennem, hogy autogramot
kérjek Tőle, vagy Dean-től. Szerintem sokan beszéltek már Vele, de lefogadom,
hogy más is így van ezzel.
     Tetszett még, ahogy az utolsó dalban együtt énekelte, ugrálta a terem, hogy
"I love the world, I love the world, I love the world, I love the world".
Meglepett, hogy Justin (persze véletlenül) felhozta az egyik témát az
interjús beszélgetésünkből. Miszerint a Gellért-hegy és a Duna akkor is
itt (ott) lesznek, amikor mi, emberek (talán) már sehol nem leszünk.
Na, jó terjedelmes, érzelgős, ömlengő lettem. Ez van.
Képek még lesznek. Ha Á. is úgy akarja.

Szólj hozzá!


2010.03.02. 12:56 Krap

New Model Army, A38

Próbáljam meg szavakkal leírni???
Áh, talán majd holnap.

Szólj hozzá!


2010.03.01. 20:05 Krap

'Let's go build a fire down on the empty beach when the waves are crashing high
White heat purify, as the sparks fly up into the great black sky
Sacrifice these crutches to the crackling flames
Stand as silhouettes against the dawn
It's far too late to try to sleep now, seems I'm never tired any more

How we all dance with this fire 'cause it's all that we know
And as the spotlight turns toward us, we all try our best to show
We are lost we are freaks, we are crippled, we are weak
We are the heirs, we are the true heirs, to all the world
We are lost we are freaks . . .
And we try our best to show . . .
I am lost... I'm a freak ha ha.'

https://www.youtube.com/watch?v=_62rfHHIslk

https://www.youtube.com/watch?v=jiQ_7Sj7nWM

Szólj hozzá!


2010.03.01. 08:10 Krap

Eddie "The Eagle"

Jó kis olimpia volt, de azért a legnagyobb téli olimpiás kedvencem, Eddie, a sas hiányzott. Az viszont több, mint pozitív, hogy futott az olimpiai lánggal.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása