'Dark Night Of My Soul'

     Másfél év alatt háromszor látni Justint és/vagy a New Model Army-t, az jó.
Nagyon jó.
Ebből egyszer szabadtéren, egyszer (most) pedig egy remekül légkondicionált
helyiségben, az pláne jó. Marshall és Justin között állni (állni?? egy frászt!),
két-három méterre a színpadtól, az hat. Lelkileg - minden rezdülésüket
látni - és "sportszakmailag" is.
     Az agyam logikus része most főleg Marshall gitározásával és Michael Dean
dobolásával volt elfoglalva. És perze a dalszövegek előhívásával.
Amennyire szerettem Dave Blomberg finoman rezdülő, tiszta hangokra épülő
játékát, akkora főnyeremény volt bevenni a bandába Marshall-t. Ő egy
ütött-kopott Les Paul-on játssza érzésbõl, blues-ban gyökerező stílusban
a látszólag előre meg nem írt dolgait.
Néha úgy éreztem, hogy csak odajátszik valamit, ami éppen az eszébe jut.
Másrészt viszont (vagy ebből következően?) behozta/visszahozta a csapatba a
nyersességet, a keményebb rockzenét.
Lendületes, energikus, élmény volt figyelni.
Justin Gibsonja (SG?) is olyan állapotban van, hogy fenn látni a nyakmerevítő pálca végét, hiányzik a nyílást eltakaró lapka. Csúcs!
     Egy hét síelés sehol nincs egy-két húzósabb New Model Army dal
átpogózásához képest. Erre is rájöttem hétfő éjjel. És arra is, hogy a kondim,
állóképességem sehol nincs, így tél végére.
A "tánc szekció"ban kb. azokkal az arcokkal ütköztem (szó szerint :), akikkel
a legutóbbi 'pesti koncerten is. Ez csak azért volt fura, mert nagy részük
brit volt. Többen közülük feleséggel, barátnővel jöttek (utóbbiak is ott
voltak az első sorokban). Hogy a Szigetről, vagy honnan, az rejtély.
Most láttam élőben először egymás vállán állást, és volt egy nyakba ülő
nyakába ülés is.
Az nagyon meglepő, hogy SENKI, semmilyen szinten nem bunkózott a vadabb
zúzda közepén sem, mindenki azért ment a koncertre, hogy jól érezze magát,
és a New Model Army esetén úgy látszik, ebbe nem fér bele az, hogy ne legyen
odafigyelő az ember. Az persze alap, hogy felszedjük a véletlenül eleső
embert, vigyázunk a csajokra stb., de azt látnotok kellett volna
(talán lesznek még képek), ahogy mindenki énekelt, mosolygott a legnagyobb
nyomulás közben is. Van annak bája, üzenete (a világnak), amikor a sok,
mázsa környéki/feletti félmeztelen arc közül az egyik belekócolt a hajamba,
miután belerepültem az oldalába. :) Mondjuk haj sem sok volt az intenzíven
mozgó részben, az is igaz. :)
Nagy volt tehát a hangulat, nagyon jól éreztem magam.
Lehet, hogy csak én idealizálom a képet, de egyszer hallani lehetett, hogy
eltört egy üveg a közelünkben, és utána szemre semmi nem változott, de
mintha már senki nem esett volna el. Valószínűleg csak a lelkes agyam
mondatja velem, hogy onnan kezdve még jobban figyeltünk magunkra és a másikra.
      A zenekar egy sok utazásos turnén van. Nem mondom, hogy fáradtak, vagy tompák
voltak, de a főnökben a tűz és a szenvedély kicsivel (tényleg nem sokkal)
alacsonyabb lángon égett, mint máskor. Persze csak önmagához képest!!
Az egyik ráadás után csak állt a színpadon, csendben és nézte a tömeget.
Látszott, hogy akkor, ott ÉL, hogy ezért csinálja az egészet.
Közel harminc éve.
     Eléggé egyedi a hozzáállásuk az egész "zeneiparhoz", és ezt visszaadja a
rajongók hozzájuk viszonyulása is. Nem zenészek, megmaradtak EMBERNEK,
egyszerű földi halandóknak, akik látnak, éreznek, leszűrnek dolgokat,
és dalokba foglalják véleményüket, érzéseiket. Ennyi.
Most esett le, hogy nyáron legalább fél órát beszélgettem Justinnal
gyakorlatilag négyszemközt, de pl. fel sem merült bennem, hogy autogramot
kérjek Tőle, vagy Dean-től. Szerintem sokan beszéltek már Vele, de lefogadom,
hogy más is így van ezzel.
     Tetszett még, ahogy az utolsó dalban együtt énekelte, ugrálta a terem, hogy
"I love the world, I love the world, I love the world, I love the world".
Meglepett, hogy Justin (persze véletlenül) felhozta az egyik témát az
interjús beszélgetésünkből. Miszerint a Gellért-hegy és a Duna akkor is
itt (ott) lesznek, amikor mi, emberek (talán) már sehol nem leszünk.
Na, jó terjedelmes, érzelgős, ömlengő lettem. Ez van.
Képek még lesznek. Ha Á. is úgy akarja.