Na, ebbe jól beleszaladtam - gondoltam, mikor megláttam, mi lesz az este műsoron.
Ehhez képest Bartók I. szvitje egy merő élmény volt. Ötletes, agyas, remek zenemű.
Úgy jó, ahogy van. Két hárfa is játszik benne.
Csak ajánlani tudom.
A Kodály művek előadása előtt csatlakozott a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz a brutális létszámú (75!) Nemzeti Énekkar.
Szóltak is, az tény.
A Kállai kettősbe két cimbalom is beszállt. Kellemes, népies, rövid, hallgatható mű.
A Budavári Te Deum viszont az égvilágon semmit nem adott nekem. Hiányzott belőle minden.
Nem azt mondom, hogy fájt hallgatni, mert nem elvont, de egyetlen motívum sem érintett
meg, semmi nem tetszett benne különösebben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2011.03.25. 11:45:04
Úgy viszont nagy élmény volt...