Meglepő, de ezer éve nem hallgattam komolyzenét otthon.
Esetleg a Bartók rádióban olykor.
A CD-imben eljutottam ehhez a fejezethez. Egyből bele is húztam a közepébe:
Beethoven: 5. szimfónia
A Négy évszak mellett talán ez a legismertebb komolyzenei mű. Legalábbis ami a
nyitó dallamot illeti.

https://www.youtube.com/watch?v=_4IRMYuE1hI

Ami leginkább meglepett benne, az a második és harmadik tételek.
Az első teljes, hibátlan (tökéletes), azt hihetnénk, fokozhatatlan,
és akkor egy laza "stílusváltással" (tudom, szimfónia, tehát valójában csak a formulát követi) ír egy érzelmes, olykor a szó jó értelmében terjengős, egyszerre GYÖNYÖRŰ, agyas, fennkölt, könnyed tételt.

https://www.youtube.com/watch?v=EQIVWhKhwPA

Aztán a korona az egészre, a harmadik tétel.

https://www.youtube.com/watch?v=7mvbRe5JOWk&feature=related

A teljes művet indítóhoz hasonló, szerintem azt felhasználva készült óriási dallam
jelzi, hogy ez a fazon nem gyengén tudott, ha zeneszerzésről volt szó.
A negyedik tételről és például a zseniális hangszerelésről nem írok, mert így is
eleget kontárkodtam olyasmibe, amihez nem értek.
(C-)moll a szimfónia, amivel nálam eleve nehéz veszíteni.
((A harmadik tétel, főleg az említett csoda-dallam szerintem dúr-ban van (szólamvezető úr?, ex-edzőm?), de csak félve írom ide, mert nem szeretek tévedni.))
Négy tökéletes, önállóan is teljes tétel, melyek együtt, egymást követően hatnak rendesen.
     Szimfónia mániás vagyok, és ez az egyik legjobb, amit eddig hallottam, de nem sokkal
marad el tőle Dvorak 9. (Új világ) szimfóniája sem, melyet szintén most hallgattam újra, és tele van nagy(on hatásos és dallamos), közismertté vált ötletekkel.
"Természetesen" ez is moll (e).
Persze, nálam még mindig Haydn a nyerő.