'Dark Night Of My Soul'

A '91-es Beatrice koncert felvételét nézve jönnek a gondolatok.
Élemedett :) koromnak előnye is van.
Pl. (sokszor!!) láttam a Beatrice-t a legendás felállásban: a BS videón is látható
balkezes Lugosi "Laci", akiről a mai napig nem tudom eldönteni, milyen gitáros,
de hogy az az arc-szerkezet, hozzáállás színpadon verhetetlen és egyből mosolyra
fakaszt, az tény; Miklóska Lajos "bácsi" az elmaradhatatlan öltönnyel
(https://www.youtube.com/watch?v=ZysVeUfNqkc,
https://www.youtube.com/watch?v=QoYlj_C1QQM), akiről azt sem tudom él-e még,
csak remélem, hogy jól van; a helyére beállt Zselencz Zsöci; Feró,
a 100-as égőkből álló "show" és a színpadi ökörködést tetéző Waszlavik és az ikrek...
A PeCsa szabadtéri (!!) karácsonyi 'ricse koncertek...
Ah. Fiatalság, nem is mindig bolondság.

"- Buta vót, Lajos?
- Buta vót, mint a főd."

Úgy éreztem, szabadon élek.

https://www.youtube.com/watch?v=0dJoXLWQavk

Egészen jó kis vágókép voltam 1991-ben! :)

A "Mit tett velem ez a Jenő?" után találtam meg magam a tegnap linkelt videón.

A bicajozás alkalmával eljutottam Recskre is.
Egy településre, mely egy dologról híres, a hírhedt munkatáborról.
Az egykori épületek közül egy barakk áll, benne sok kép, történet, archív dokumentum,
és például a büntető gödör.
A múzeum hasonlóan tartalmas.
Hangulata (természetesen nyomasztó és elgondolkodtató) van a helynek.
Kétszer jártam Dachauban, a koncentrációs táborban, így nem taglózott le különösebben Recsk.
Dachau nélkül biztosan sokkal jobban hatott volna.
Az elborzasztott, hogy nálunk is létez(het)ett ilyesmi.
Nincsenek rá szavaim.

https://www.youtube.com/watch?v=xnQEia8B6cs

A dalban is Dachau következik Recsk után az egyik helyen.
Megtaláltam a dal BS-ben készült, lemezen is kiadott élő felvételét. Az Epica és a Therion miskolci klasszikus koncertjeit leszámítva ez az egyetlen koncert, melyen ott voltam és hivatalosan kiadták. Az biztos, hogy az egyetlen lemez, melyen éneklek. :)
Ha kikockáznám, szerintem még meg is találnám magam a TV-s felvételen - de ez már egy másik történet.

https://www.youtube.com/watch?v=OdtTwB2yh18

A három hónap kihagyást, hogy SEMMIT nem sportolhattam, rendesen megéreztem
a szumma 300km-es tekerés alkalmával.
Már az első nap estéjétől izomlázam volt rengeteg helyen a lábaimban.
Sirokon laktunk, a szomszédos Bükkszéken van egy gyógyvizes fürdő, nem keveset
punnyadtam ott a meleg vízben.
A Kékestetőre menő napot is kihagytam (nem csak én), inkább gyűjtöttem az erőt
a haza útra.
A Bükk azért (is) jó, mert itt ha felmész, fenn vagy ("és ha elutazol, el leszel utazva" :) 'And when you're gone, you stay gone, or you be gone.'
Marsellus Wallace), eléggé monoton az emelkedés/lejtés.
A Mátra nem ilyen. Hullámzik. Az Eger-Sirok szakasz is. (Pszichésen) nagyon fárasztó, hogy feltekersz egy hegyre, aztán gurulsz is le róla, majd jön a következő. Aztán ismét. Majd megint.
Mindent összevetve, jó túra volt, a vállam - ha nehezen is, de - bírta, pedig
egy-egy hosszabb szakaszon egy csomagokkal megrakott mounten bike-on tekertem.

Nagyon kevésszer áztam el bicajjal, tegnap nagyon.
Egy négy napos túráról tértünk haza (majd mesélek, ha előkerülnek a
fényképek - tiszta Másnaposok! :) a Mátrából, a Bükkön át.
Az első 40km-en nem is volt gond, a második viszont emlékezetes marad.
A hazai terep határán történt, már majdnem felértem az utolsó monstre emelkedő
tetejére, éppen átléptem a megyehatár táblát, amikor elkezdett esni.
Beálltam az erdőbe, eléggé gyorsan el is állt.
Hurrá, irány tovább!
Kemény öt perc múlva elkezdett zuhogni, de nagyon.
Erdőbe be, bicajos nyeregtáska kibontása hátizsákká, széldzseki fel a baseball sapkára.
Nagy zuhi megúszva, kis esőben (kezdtek rendesen átázni a lombok) irány haza,
zömében lefelé.
Gőzölgő aszfalt, vízátfolyások, kis eső, csöpögő eső, erősebb eső random módban.
Az utolsó lejtő (sok-sok km) előtt már szutyogott a cipőm és a bicajos nadrágom,
a kőkemény, új, sima külsőim egyáltalán nem tapadtak a hideg vízben, a fékeim alig fogtak, a szépen gyógyuló jobb vállam pedig kezdte unni, hogy rá támaszkodom és még fékezek is jobbal.
Szóval ahol 55-tel szoktam lezúgni, most max. 20-25-tel jöttem, nem kockáztathattam egy esést.
Majdnem az a szégyen is megesett, hogy lehagyott az 5-ös busz, úgy, hogy hamarabb indultam vagy 30 másodperccel. (Csak a villamospálya hosszabbítás miatti torlódás miatt előztem vissza.)
Jól bőrig áztam. Aztán az utolsó kb. 5 km-en leszakadt az ég.
Akkora zápor kapott el, hogy brrrr. Mondjuk, akkor már nem érdekelt.
Mindig tusolok, de most beleültem a forró vízbe a kádban.
És csak remélem, hogy sem a torkom, sem a tüdőm nem gyulladt be.
Nem volt túl hideg a hőmérséklet - reménykedem.