'Dark Night Of My Soul'

Úgy látszik, dec. 6. egy szerencsés nap az életemben. Aznap államvizsgáztam, és idén
akkor operálták ki a fémeket a kulcscsontomból.
Nem volt annyira kellemetlen, mint a törést követő műtét, de azért a kellemestől ez is
eléggé messze volt.
Két óra várakozás a betegfelvételen, majd egy fél napos semmittevés.
Este és reggel kötelező nyugtató (aludtam, mint a bunda), a műtő előteréig megúsztam
tű nélkül a történetet.
Ott az anesztes hölgynek csak másodszorra sikerülta kézfejemben az érbe szúrnia az
injekció és infúzió fogadó tűt.
Ez hatott. :)
Egyből mért egy 82 (!!!)/valamennyis vérnyomást - erre jól ráérzett Herb -, mellyel nem érdemes műtétet kezdeni,
de mondtam, hogy ne aggódjon, és hamar visszatornáztam a szokott 110-re az értéket.
Ismét két órán át műtöttek, ismét altatásban, de most négy órával (!!!) a műtétet
követően már mehettem haza.
"Alig" voltam kába, és a hányingerem (az altatás utóhatása) sem múlt el egyhamar.
Este a Chelsea hülyére vert egy spanyol "csapatot", de nem bírtam nézni, mert a
fény zavart, plusz nagyon álmos voltam.
Már a keddi műtét előtt néhány nappal elkezdett fájni a torkom és olykor
hőemelkedésem volt. A gyakorlatilag meztelenül a hideg műtőben töltött két óra erre
jól rátett. Tegnap már nem bírtam beszélni, de mára sokat javult a helyzet.
A vállam sem rémes. A műtét napján éreztem, hogy fáj a csont (mintha mondjuk
két nagyobb fogat húztak volna ki onnan, annyira - egészséges fogsorúaknak nem tudom
leírni :) és a seb is. Másnap ez enyhült, annyira, mintha jól izmon vágtak
volna (elefántpuszi), de mára már alig-alig érzek valamit.
A karom sokkal jobban mozog, mint az első műtétet követően - mondjuk, öt hét mozdulatlanra lekötözött állapotnál csak jobban mozoghat valami -,  szóval a varratszedést követően vélhetően emlék marad a történet.
Ez egy ilyen év (volt).
Ja: még csoki Mikulást is kaptunk a vacsorához vagy ebédhez!

Megszülettél, nevelkedtél
Itt hagyod majd, ha elmentél
De az kérdés, hogyan éled
Helyesnek melyik utat véled

A tudás fontos, mert megtaníthat
Hogy azt is átlásd, mi elvakíthat
Figyeld, hogy mit súg a szíved!
Ha helyén van, majd megsegíthet

Rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz!
Benned és tetteidben a válasz
Hogy a helyes úton érj célba
Mondd, mennyi harcot vállalsz?

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher
De ajándék is, hogyha jót teszel
A boldog életért tedd, amit tudsz!
Vigyáznod kell, merre indulsz
Ahogy az életed végig éled
Olyan lesz majd a végitélet
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz
De csak magad felett uralkodhatsz

Rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz!
Benned és tetteidben a válasz
Hogy a helyes úton érj célba
Mondd, mennyi harcot vállalsz?

Mondd mennyit?!
Mondd mennyit?!
Mennyit?

Az utadért

/Depresszió: Rajtad áll/

Szeretem az egyszerű(en) jó lemezborítókat.
Ez két zenekar egy-egy dalát tartalmazó (split) CD-é. Ráadásul mindkét szerzemény tetszik.
A hanganyag ingyen letölthető

the split EP is downloadable at

http://www.mediafire.com/?wd2ao1zlrl5pb9h

Tehó, figyelsz?

(Forrás, és az önálló, öt számos EP letöltésének kiindulópontja: rosaparks.blog.hu)

Ma fél 10-től műtöttek ismét, altatásban. Délre vége lett, 4-kor (!!!) pedig már el is hagytam a kórházat. Csak lestem, hogy ez így megy.

Köszönöm mindenkinek, akinek eszébe jutottam. A következő héttől ismét üzemképes leszek - ha minden jól megy.

Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra, különös tekintettel a kulcscsontra. :)  :(

... gondoljatok rám, kérlek, mert eléggé húzós napom van/lesz!
Köszi.

... a tavaszi balesetemen. Az a megközelítés csak most jutott eszembe, hogy valami
nagyon nagy véletlen volt, hogy aznap egy korty alkoholt sem ittam.
A haveri pókerezés, melyről tekertem haza, nem éppen a szörp szürcsölésről szól.
A gyomrom remekül működik, egy évben egyszer-kétszer van olyan nap, mint akkor,
hogy egész nap alig kajáltam, mert állt az emésztésem - elronthattam a gyomrom előtte.
Emiatt nem is ittam, még egy korty sört sem.
De mi lett volna, ha ez egy "rendes" kártyázás, azaz kellemesen mosolyogva megyek
hazafelé, és így bukom a bicajjal? Azóta az járna a fejemben, hogy "ha nem iszom,
megúszom az egészet, a műtétet, az öt hét testhez kötött jobb kezet, a gyógytornákat?".?!
Vagy (ez most jutott eszembe) nem lettek volna annyira élesek a reflexeim, és
mire felfogtam volna, hogy leesett a lámpám, már szépen lassan megállok, azaz nem
rántom be a  féket, pláne nem az elsőt, és elmarad az egész incidens?
Érdekes az élet.
Talán jobb így. Csak a hülye reflexeimet hibáztathatom, azok pedig az akaratomtól
függetlenek.
Az is újdonság, hogy már van veszélyérzetem bicajon. Eddig soha nem volt.
Mióta az eszemet tudom, nem estem, pedig tiniként még fogócskáztunk is kerékpárral.
Most pedig már alacsonyabb sebességnél (30-40) is eszembe villan, hogy ennyivel
esni nem volna szép. Pláne egy rendes, eddig szokásosnak mondható hegyről lezúgásnál.