Kezdtem a kellemes, nyugis, dallamos Csík Zenekarral, majd alig megemelve a keménységi szintet, de már igazi fesztivál hangulatban jött(ek) a Vad Fruttik. Jók voltak. Leginkább az lepett meg, mennyire jól áll nekik a hangerő!
A nap poénját az Exodus gitárosa, Lee Altus szolgáltatta, aki egy neonzöld (!!!) "Fuck Pepsi" felirattal a gitárhevederén játszott - a Pepsi Nagyszínpadon. :)
Naprakész a figura. Az S betűt villámmal helyettesítette, úgyhogy per kizárva. :) A bandáját elismerem, de különösebben nem kedvelem. Szerencsére mások másként gondolkodtak erről és egyészen király zúzda ment a circle pitben. Az énekesük masszív és szuggesztív, és szeretnék úgy dobolni, ahogyan a segítő, aki a hangpóbát (!!) csinálta a zenekarnak. A Fear Factory-ból a vízilónak el kellett volna mennie egy Exodus koncertre mielőtt a második dobos-fenomént is kirúgja a csapatból, akkor valószínűleg értelmes és ötletes dolgokat programozott volna a dobgépbe az új lemez felvételekor. Elkanyarodtam. Tisztes, kemény koncertet toltak.
A nap első nagy meglepetését az amerikai Set Your Goals hozta. Hivatalosan "pop punkot" játszanak, de élőben akkorát zúztak, hogy élmény volt őket nézni! Nagyon fiatalnak néznek ki, az egyik énekesük kb. 45 kilogramm, a dobosuk pedig élményszámba menően sziporkázott a minimális szerkóján. Csúcs.
Az Arch Enemyből a dallamok és a finom szólók egy része kiveszett az átlagos keverésnek köszönhetően, így túlsúlyba került a zúzda. A hölgy kegyetlen, hogy élőnben is elhörgi a lemezeiken hallható dolgokat. Nagy a kontraszt ahhoz képest, amikor beszél.
Élmény volt látni őket. Miattuk mentem egyáltalán a fesztiválra. Nem csalódtam.
Az Alphaville felemás volt. Szerencsére nem emlékeztem, hogyan néztek ki, így engem nem lepett meg a borosta hajú, szakállas, enyhén pocakos énekes. Vagyis, de, meglepett, de nem a kinézete vagy a hangja, hanem a veszett béna mozgása, frontemberkedése.
Az 1984-es bemutatkozó lemezükre (Forever Young) (azzal együtt is, hogy erős Depeche Mode érzést is keltett annak idején) egy szó van: BRILLIÁNS. Ez az egyik első bekelitem, de mai füllel úgy szól az album, hogy alig várom, hogy CD-re írjam és fetrengjek rá a rendes cuccon hallgatva.
Ők egy német szintipop csapat. Ehhez képest dob, basszusgitáros hölgy (!! Remélem, jól láttam :)), gitár (kellően/meglepően jó a fazon!!!), szinti, ének felállásban játszottak.
A frontember mozgását (nem fogadom le, hogy csak vizet ivott és vitaminokat szedett a fellépés előtt) leszámítva teljesen jók voltak.
Még ennél is jobbak (ez a kedvenc dalom tőlük): https://www.youtube.com/watch?v=QGRQIO44fSs
A Motörhed-en kb. (tizen)hétszer ennyien voltunk ugyanitt két éve, de azért a németeknek sem kell szégyenkezniük.
Az ex-M.É.Z.-es "őrült fuvolás" aktuális csapatával, a Firkinnel zártam az estét. Hegedű, gitár, Írország, tánc, kalap.
Jó sok dologra emlékszem, pedig ez volt a fogyasztós éjszakám.
Folyt.köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.