Jajj, de hiányzott már!
Jó volt végre az új évadban/szezonban is látni, hallani kedvenc Szimfonikusaimat.
Nagy változás azon kívül, hogy egészségi okora hivatkozva (gondolom, neveltetése nem engedte, hogy városunk hazánkba települt polgármesterének köszönetet mondjon munkája ellehetetlenítéséért) lemondott a zenekar nem régen újra választott igazgatója, nem történt.
Mikor kiderült, hogy a "Népszerű" bérlet előadására szerváltam jegyet (köszi, T.!), aggódtam kicsit. Aggodalmamat Rossini: Semiramis nyitánya csak fokozta.
Nem annyira nyálas és/vagy kommersz, mint az olasz szerzők általában, nem is volt rossz, de nem igazán az én világom. (Vivalditól megmarom magam - ez a viszonyítási alap.)
Fekete-Kovács Kornél: Concerto hegedűre, szárnykürtre és zenekarra:
A szerző annyira (máig:) élő, hogy Ő maga volt az egyik (szárnykürt) szólista a kifejezetten ennek a zenekarnak a kérésére komponált mű előadásán. Hegedűn a beszédes nevű Bujtor Balázs volt a másik. (A második tétel "ajánlás Bujtor István emlékének".)
A concerto egy "free nagyzenekari mű", ha alkothatok stílusnevet, ugyanis szerkezetében, lazaságában erősen jazz jegyeket hordoz magán, de azért a nagyzenekari részek (is) dominálnak a jazzhez képest (számomra) konszolidált, kellően érthető és élvezhető szólók mellett.
Egyébként pedig hangos és jó.
Aztán, amikor azt hittem, hogy jön egy kellemes kis lezárás, akkor (derült égből lódobogás) a fülünkbe robbant az aznapi (egész heti?) zizi adag Sztravinszkij: Tavaszi áldozat (Le Sacre Du Printemps) című művének képében.
A címben a tavasz ne tévesszen meg senkit! Ez az eredileg balett alá szánt szerzemény egy pogány, emberáldozattal járó szertartás zenében.
Ősbemutatóján Párizsban verekedés tört ki a nézőtéren, de ha néhány hangszeres verekedne össze az előadás alatt, az sem biztos, hogy változást hozna a mű befogadhatóságában, dallamvilágában.
Napestig tudnám elemezni, de mindannyiunk érdekében ettől eltekintenék.
A lényeg (a South Park után szabadon), hogy meghallgatását semmilyen korosztály számára nem ajánlom.
Mindezzel együtt (meglepő, de) nem rossz.
Jó volt ismét hangversenyen lenni. Ezen a estén derekasan megdolgozott a zenekar a pénzééert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.