Ismét itthon van a sz.gépem (20ezer, alaplap), így a kártyámról is letöltöttem a képeket. Némelyiken én is lesek, mennyire jó dolgot ábrázol. Szóval, messze nincs vége a Japánban készült fotók bemutatásának.
2012.06.07. 08:07 Krap
Washlet
A fenék- és hölgyeknél egyéb dolgokat mosó WC kellemes egy találmány. Japánban nagyon elterjedt. 2-3 alapjel van rajta, de ha valaki MINDENT meg akar ismerni, be akar állítani rajta, akkor kb. úgy érezheti, mintha űrhajó műszerfalára nézne. Van rajta egy kar is (kis öblítés, nagy öblítés), tehát "európaiként" is használható.
Amiről írok, az egy ehhez az eszközhöz kapcsolódó találmány. Talán már itt is említettem,
hogy ivóvízzel WC-t öblíteni brutális pazarlás. A japánok is így gondolhatják, ugyanis
az említett washletek nagyon nagy százalékánál a tartályt nem csak közvetlenül a
vízvezetékről töltik, mint nálunk, hanem egy másik ágon is, a tartály fölé tett
kis vízcsappal, a mini mosdókagyló lefolyóján keresztül. Spórol a vízzel és helyben
megoldja a kézmosást. Több mint ötletes!
Szólj hozzá!
2012.06.05. 08:01 Krap
Lemezkritikát akartatok (4)
Ez az egyetlen német zenekar, melyet szeretek.
Nem volt ez mindig így. A kezdeti éveik, lemezeik kifejezetten nem tetszettek, de
ahogyan elkezdtek egyre jobban ZENÉLNI (kb. 1989-től), lenyugodni és kiforrott a
stílusuk, követni kezdtem a pályájukat. A kísérletező éveik idején már óriási
lemezeket alkottak (1992, de főleg 1999), melyeket a mai napig szívesen hallgatok.
2001-től már kilengésektől mentes, csont profi, agresszív, de zeneileg is figyelemre
méltó, nagyszerű CD-k jellemzik a négyest, melyekkel telibe lőtték az ízlésemet.
Az új lemez (a 13. stúdió albumuk) is ebbe a sorba illeszkedik.
Nem annyira sodró vagy szilaj (de azért kellően), mint megszokhattuk, de
ugyanannyira kemény és muzikális.
A szokatlan, de jó intro után a címadó szerzemény tulajdonképpen a leggyengébb tétel,
nem több egy szimpla stílusgyakorlatnál.
Ezt követően azonban a KREATIVITÁSé lesz a főszerep. Gyakran kitörnek a stílus
sztenderdjei (standardjai, standard-jei?) közül. A From Flood Into Fire
- főleg a refrénben - epikus metál jegyeket vonultat fel, a klisés szövegű
United In Hate pedig barokkos akusztikus gitározással indul, de szinte valamennyi
dalban van jó néhány figyelemreméltó, cseppet sem rejtett zenei, dallamos csemege.
Ezekből Ventor derekasan kiveszi a részét. Játéka egyszerre kőkemény és sziporkázó.
Csoda jó dolgokat csoda jól üt. Érdemes egyszer csak az Ő dobolását figyelve meghallgatni a lemezt.
Vártam ezt az albumot, és nem csalódtam benne. Kiszámíthatatlan, egységesen
magas színvonalú, ötletes.
Szeretem.
Bajom egyedül a címmel, borítóval és a szövegekkel van. Utóbbi színvonala csak ritkán üti meg a zenéét.
Ők azon nagyon kevés zenekar egyike, akik napjainkban is hitelesen (és jól!)
játszanak thrash metált.
Méltók a nevükre
Kreator - Phantom Antichrist
A Nuclear Blast ügyesen védi az anyagot a YouTube-tól, ahol még csak a címadó
dal klipje található meg, amely zeneileg nem kiemelkedő, így nem is ajánlom figyelmetekbe.
8,6/10 pont
