Első hallástól kezdve megfekszem ezen a dalon.
A maga egyszerűségében is annyi minden van benne! Káprázatos!!! Arra is tipikus példa, hogy a hely, ahol élsz mennyire megmutatkozhat a zenédben. Ilyen dalt ugyanis soha nem fog amerikai (vagy akár angol) zenekar írni - max. skandináv. És még a klip sem ront rajta. (Sőt?!)
u.i.: sokhúr: tisztán hallom, mit énekel. "Kár", hogy izlandiul van.
"Úgy tűnt, a bárpult fölött álló kitömött bagoly részegen kacsint egyet. Mr. Wither szórakozottan viszonozta a hunyorintást..."
Egy novella kezdő mondata(i).
Kicsit kezdtem itt elmenni kommerszbe zeneileg - szerintem a Metallica lemezek végighallgatása miatt lehetett :) -, úgyhogy itt a helye annak a dalnak, melyre a minap kaptam fel a fejem (nem először). Mimózáknak és vokálcentrikusan zenét hallgatóknak nem ajánlom (csak az első percet) - írhatnám, de nem teszem, mert a látó(halló)kör bővítés senkinek nem árt. (Oh, azok a cinek!!)
Nem is tudom, miért nem voltam az első lemezek idején Republic koncerten. Pedig nagyon új volt, amit csináltak, és nagyon tetszett is. Akkoriban Beatricében, Aurorában és metalban utaztam, talán azért. (A Pál Utcai Fiúk és a The Cure/Depeche Mode kettős is később ütött be az életembe.)
Mintha az egyik abádszalóki lazulásunk alkalmával belefutottunk volna 2000. környékén egy bulijuk végébe... Hogy néhány éve láttam őket az Operafesztiválon ("szakmailag"), spéci koncerten, annak nagyon örülök. Rossz lenne, ha semmilyen emlékem nem maradt volna Róla...
Ha a franciák azt írják egy dijoni mustárra, hogy "erős", azt el kell hinni.
Mar, mint a wasabi. :) De tényleg.
