Meglepődöm magamon, hogy - ha hagyom - mennyire rá(m)nyomja bélyegét a munkahely az ember lelkivilágára. Amit csinálok, azzal nincs gond, még azt is mondhatjuk, hogy kedvelem és szívesen csinálom, ez tehát nagyon rendben van. Vannak azonban egyéb, külső körülmények (főleg a "napi hány óra, aminek 8 órának kellene lennie?" - tárgykörben, sőt, még a fizetéssel kapcsolatban is), amelyekben ott van a konfliktus. Érdekes lesz.
Azon - szerencsére nem magamon tapasztalva - nagyon meglepődöm, hogy (anyagilag?) kiszolgáltatott emberekkel mit meg lehet csinálni, mennyi dolgot elnéznek, lenyelnek.
Most is (a dátum ne tévesszen meg, éjjel van) ilyesmiket írok, holott eszembe sem kellene lennie, hogy mik történtek délelőtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.