'Dark Night Of My Soul'

     Amióta elolvasta, amit itt írtam a lemezéről, nem áll velem szóba, de engem érdekelt, milyen egy ByeAlex (Bye Alex?) koncert, hát csütörtökön álldogáltam egy szűk órát foci után a szeles hidegben.
     Nem tudtam, mire számítsak, a lemez óta semmit nem tudok Róla. Kellemes meglepetésként ért, hogy élőben ment minden, "rendes" zenekarral, öt (zömmel) fiatal zenésszel. A dobos játéka kiemelkedett, élmény volt nézni, hallani, az akusztikus gitár viszont mostoha gyerek volt a keverősnél, nagyon kevésszer volt hallható - kár érte. A Kedvesem másodszori eljátszásáig néztem a koncertet (max. 1-2 dal lehetett még utána, de az sem kizárt, hogy azzal zártak). Az már nagyon nem kellett nekem lefekvés előtt - ezt leszámítva nem tudok negatív dolgot írni a koncertről.
A dalok persze nem lettek sokkal homogénebbek vagy az ízlésemhez közelebb állók a lemez óta, de (ismervén Alexet) csak lestem, hogy mekkora utat tett meg a félénk (inkább: visszahúzódó) sráctól addig, hogy színpadra mer állni, és koncertezik...
A hangjával nem tudom, foglalkoztak-e (szerintem kellene), de különösebben nem is érdekel, hiszen ezen már túl vagyunk - olyan, amilyen. Élőben sem vállalja túl magát, igyekszik a nem túl széles komfort zónájában maradni, és ez így van jól. Ha ezzel bajom lenne, nyilván el sem mentem volna megnézni.
Azt becsülöm benne, hogy a saját útját járja, hisz magában (szerintem túlzottan, de ezzel sincs semmi baj), és mivel nagyon az út elején tart (éppen csak a nagyon nehéz kezdő lépéseket teszi), korai lenne - pláne egyetlen koncert alapján - ítéletet mondani felette.
Nem az én zenémet játssza, hanem a sajátját - hosszú, eredményes pálya ugyanúgy állhat előtte, mint lassú eltűnés. Ha erre jár, ismét megnézem majd.