A héten ma először ébredtem láz nélkül. Éppen erre a napra esett egy állásinterjúm. Az első kör sikerült (kop-kop), a második dönt, de már az felüdítő és FELSZABADÍTÓ volt, hogy emberi (!!) munkaidőről és -körülményekről, juttatásokról beszélgethettem.
Furcsa, hogy mennyire meg tud az ember szokni (morálisan) elfogadhatatlan dolgokat. Mikor a jelenlegi céghez kerültem, nem hittem el, hiába láttam, hogy a többiek mi mindent lenyelnek. Mostanra pedig majdnem beálltam a sorba. Az idő 1-2 hónapon belül leketyeg, amit itt szándékoztam tölteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.