Meglepően jó volt, sok izgalmas, színvonalas meccsel.
Kedvenceim közöl a svédek gyenge formát mutattak. A halál-csoportból úgy-ahogy még továbbjutottak, de aztán azonnal kiestek a németek ellen.
A másik két legszimpatikusabb csapat, Norvégia és Anglia hamar összeakadt, és csak az egyikük juthatott tovább - ez Anglia lett. A britek szolgáltatták a torna meglepetését, mert egy új, meglepően fiatal szövetségi kapitánnyal, és a "megszokotthoz" képest rendesen átalakított csapattal, szinte meccsenként változó felállással és taktikával bronzérmesek lettek. Ha az elődöntő utolsó (utáni) percében nincs az a nagy öngóljuk Japán ellen... De ezen is túltették magukat, és az éremért az addig nem kis játékvezetői segítséggel eljutó németeket verték hosszabbításban. A döntőben az USA 16. perc után már 4-0-ra vezetett Japán ellen, a vége 5-2.
Az első három helyezetten kívül erős még a francia csapat - akik a csoportkör elején megverték az angolokat, kiverték volna a németeket, ha hagyja a "bíró" - és a norvégok is jónak tűntem. A brazilokat, ausztrálokat nem láttam. A svédeknek viszont valamit ki kell találniuk, mert a három döntetlen (igaz, közte 0-0 a világbajnok USA-val) és a gyenge játékkal kiesés a németek ellen kevés volt.
A lényeget majdnem kihagytam: az egész torna a játék, a sportág megcsúfolása és szégyene volt, ugyanis hiába tiltakozott mindenki, műfüvön rendezték az összes mérkőzést. Már semmi sem szent.
Anglia a bronzzal. Forrás: Fifa.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.