Megadta magát a régi (még talán Walkman-es!!) fülhallgatóm. Vettem hát egy újat. Előtte teszteltem vagy nyolcat. Mint a régi szép időkben, amikor Hi-Fi komponenseket füleltünk, véleményeztünk, pakoltunk össze-vissza, segítettünk egymásnak választani.
Túl sokat nem akartam a fejhallgatóra költeni, de megalkudni sem akartam. Fogtam hát okoskát (meglepett, hogy a FLAC is haverja) és néhány egymástól nagyban eltérő zenét (Fear Factory, Dave Gahan, New Model Army, A-HA) és adtam a tesztnek.
Fura dolog a márkahűség. Végül két gyártó két típusa maradt. Az egyik a rászánt pénz felső határán, a másik kevesebb mint a feléért. A drágább érezhetően erősebb volt mélyben, de talán az én ízlésemnek már túl erős is (jobban domináltak a mélyek, mint én szeretem - valami miatt a kerek, lágy, brummogva simogató hangzás nem jön be nálam), mégis hezitáltam. Aztán olyat tettem, mint még soha (mert Hi-Fi-ben szentségtörés): elkezdtem az equalizerrel játszani, kiemelgetni freki sávokat, hogy halljam, hogy a "gyengébb" füles egyáltalán képes-e arra, amire a társa. És simán ott volt benne ugyanaz. Aztán arra jöttem rá, hogy a külső zajokat nem zárja ki annyira, mint a másik (zene szólt az áruházban), azért sem indult egyforma feltételekkel. Mivel itthonra kell, nem pedig utcára, ez el is döntötte a kérdést, és azóta is nagy haverok vagyunk. (A Soulsavers lábdobjain úgy hallani, hogy bőr rezgeti a levegőt, hogy csak na!) Olyan márkájú, mint gyakorlatilag minden, ami (valaha) zenehallgatással kapcsolatos (volt) az életemben.