Feb. 4-5-én az első hó a télen...
2015.02.02. 08:04 Krap
Fűrész light, avagy ElmeHáza
Az ötlet nagy, bár nem eredeti: bezárnak egy helyiségbe (többed magaddal), ahonnan egy órátok van kiszabadulni, megtalálni a kijárat kulcsát.
Mi a két/három pálya közül a fűrészes pali szobájába kerültünk és a szomszéd szobával voltunk versenyben, ahol a csapatunk másik fele volt "börtönben". A két szoba közül max. az egyik győzhetett, de a versenytársaink játékáról semmilyen infónk nem volt.
Kódokat, kulcsokat kellett meg- és kitalálni.
Jó szórakozás, hamar elment a majdnem egy óra. 51 perc elteltével jutottunk ki.
Öten voltunk a szobában, ki jobban, ki kevésbé, de ismertük egymást. Az lepett meg leginkább (utólag belegondolva), hogy mennyire együtt és céltudatosan dolgoztunk. Az egyre fogyó időre gyakorlatilag nem is figyeltünk. Mindent megvitattunk, sok lehetőséget mérlegeltünk, szinte valamennyi lehetséges utat megpróbáltuk, ami felmerült. Hatékonyak voltunk - volt, hogy két csapatra osztottuk magunkat és mindenki az adott (saját) részfeladatra fókuszált - utána megvitattuk, ki mire jutott, és mentünk tovább együtt.
A felkínált segítségeket nagyon jól (és közös megbeszélés után) használtuk, két esetben pedig agyasabbak voltunk a játék kieszelőjénél, hiszen "unortodox" :) megoldásokkal jutottunk előre.
Az idő (és a feladatok) felénél nagyon úgy nézett ki, hogy zsákutcában ragadtunk, tanácstalanok vagyunk. Az is jó volt, hogy erre a helyzetre hogyan reagáltunk.
Magamról annyit tanultam, hogy már messze nem vagyok az a fontoskodó, "körülöttem forogjanak az események, mert én okos/érdekes/vicces (stb.) vagyok" figura, mint régen, sőt a labdajátékok játszásakor tapasztalt irányítási (csapatkapitányi véna) vágy sincs bennem. Egy voltam az ötből, messze nem a leghasznosabb, majdnem hogy végig háttérben voltam (legalábbis így éreztem, de persze tettem a dolgomat), inkább csak tanácsokat adtam, felvetettem lehetőségeket - a legutolsó kódot azért az én ötletem nyomán szereztük meg.
Egyedül nem hiszem, hogy kijutottam volna. Talán még másfél óra alatt sem.
Mondom ezt úgy, hogy az elején legalább 5 percet elfecséreltünk egy hamis, a terv szerint ott sem lévő nyommal.
Összegzés: ki vagyok alakulva, tudok egy lenni az ötből, nem "az egy" - ez új felfedezés volt, örültem neki -, mindenki értékes a maga módján, és ha nem önmagunkat "toljuk" előtérbe, akkor sokkal többet veszünk észre a másikból, a másikban.
A győzelemnek nagyon örültünk, (azt feldolgozni sem egyszerű. Szerintem nehezebb, mint a vereséget.) de a "vesztes" csapat "természetesen" kihívott minket egy visszavágóra, így azonos szereplőkkel, szobacserével visszatérünk.
A képek forrása: www.elmehaza.hu
