'Dark Night Of My Soul'

... nincsenek Semjén Zsoltok. Vagy ezért, vagy mert az emberek a helyén tudják kezelni a dolgokat, ilyesmiket is lehet látni, például egy régiségbolt kirakatában:

Semjén Zsolt "elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek nevezte az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú megjelenítését". Ezen kívül "a Heineken logójában vörös csillag szerepel, ami nyilvánvaló politikai tartalom". Éppen ezért egy törvény javaslatot (indítványt) nyújtott be, mely "betilthatóvá tenné az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú használatát".

Hogy mi az a Heineken, az gondolom, mindenkinek megvan. Semjén Zsoltról elég annyit tudni, hogy pártja ránőtt a Fidesz s...ére (szájjal), így megvan az összeköttetése, hogy gyakorlatilag bármilyen törvényt elfogadtasson a parlamenttel.

Amikor miniszter adta át a magyarországi "Heineken gyár" fejlesztését, hogy hurrá, mostantól a dobozt is itt gyártják vagy amikor stratégiai partneri szerződést írt alá a kormány ugyanezzel a gyárral, akkor még nem zavarta az urakat, hogy a dobozon ott a vörös csillag.

Kósa Lajos kérdésre válaszolva azt nyilatkozta a témakörben, hogy nem tervezik Indiában betiltani a szvasztikát. Aki oda megy, az fogadja el, hogy ott az van.

Miközben az ÁLLAMI televízió adóin naponta látni Heineken reklámot. A vörös csillaggal. Mely 1889. óta ott figyel a sörösüvegeken.

Politikusok értelmi szintje, 2017., Magyarország.

A nóta kétszer (!?) halkul le. Az ilyesmit nem szeretem, de egyik "olvasómmal" mailben jókat vitázom arról, hogy mikor indokolt (ha én annak érzem :) és mikor nem (minden más esetben, főleg a Roxette-nél :) ezt alkalmazni. Itt szerintem teljesen jogos.
A dal egyébként valami miatt (gondolom azért, mert erős brit népdal jelleget hallok az elejében) Stingre emlékeztet, de egyértelmű Simon & Garfunkel nyúlást is észlelek benne, Ugyanazt, amelyről az egyik Beatles album elemzésekor beszéltem. (Ez is kezd kóros lenni nálam?) Ettől még az egyik kedvencem a zenekartól.

(Azt csak most vettem észre, hogy az egyik kedvenc angol szavam, a mesmerize(d) is szerepel a szövegében. Jó jel.)

Ott tartok a hanglemezek gyűjtésében, hogy felfedeztem magamon a "vén trotty, ott ül a cucc előtt, és nem a zenét hallgatja, hanem azt, hogy mennyire jól szól" szindróma enyhe tüneteit. Aggasztó. :) Történt, hogy vettem egy Pink Floyd albumot. Pedig nem különösebben kedvelem őket. Azonban van néhány (2-3) dal tőlük, melyeket kifejezetten szeretek. Mivel ezek közül az egyik a megvett albumon van, és azt is tudom, hogy nehéz hozzájutni a lemezeikhez, és tartja az értékét az ilyesmi, tettem egy próbát. És nagyon nem bántam meg.
Sok gondolatot beindított bennem. Például, hogy milyen régen nem gitároztam. Illetve, hogy az említett dal fő dallamait mennyire egyszerű eljátszani, és hogy a szólójára mennyire jó imprózni! (Bőven hagynak teret neki/nekem.:) Nagy élmény volt.