Ott tartok a hanglemezek gyűjtésében, hogy felfedeztem magamon a "vén trotty, ott ül a cucc előtt, és nem a zenét hallgatja, hanem azt, hogy mennyire jól szól" szindróma enyhe tüneteit. Aggasztó. :) Történt, hogy vettem egy Pink Floyd albumot. Pedig nem különösebben kedvelem őket. Azonban van néhány (2-3) dal tőlük, melyeket kifejezetten szeretek. Mivel ezek közül az egyik a megvett albumon van, és azt is tudom, hogy nehéz hozzájutni a lemezeikhez, és tartja az értékét az ilyesmi, tettem egy próbát. És nagyon nem bántam meg.
Sok gondolatot beindított bennem. Például, hogy milyen régen nem gitároztam. Illetve, hogy az említett dal fő dallamait mennyire egyszerű eljátszani, és hogy a szólójára mennyire jó imprózni! (Bőven hagynak teret neki/nekem.:) Nagy élmény volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.