'Dark Night Of My Soul'

Egy kislemezzel kezdődik a sztori. Kaptam. Ma hallottam életemben először.
1979-et írunk. Annyira az elején járunk a történetnek, hogy még Művek sincs, csak simán Edda látható a borítón. A lemezen pedig a Minden sarkon álltam már és az Álom Budai Ifjúsági Parkban rögzített koncert változata szerepel.
A dalok nagyon jók, a felvétel tényleg élő hangulatú (ez azért nem minden magyar zenekarra volt jellemző annak idején (sem)), simán hihető, hogy akkor és ott készült. Ennél természetesen sokkal jobb, gyakorlatilag hibátlan minőségben, de szinte ugyanerről van szó:
https://www.youtube.com/watch?v=nX-8eD6DqCQ
A borító is beszédes.
Mivel minden lemezt pontozok, ez egy sima                                            9/10 pont.

Lesz dolga Semjén úrnak.

Az jutott még eszembe, hogy a Heineken vörös csillagáról tudjuk, hogy nincs köze a kommunizmushoz. Semjén úrról viszont sajnos nem tudjuk ugyanezt. Ugyanis 27 év alatt nem sikerült megnyitni az ügynök aktákat. Például az ő hathatós ellenkezése miatt sem.

Ez nálam az első hallgatástól (1995.) a mai napig 10 pontos:

Már az együttes nevéből és a borítóról is sugárzik, hogy itt nem földi tájakon járunk, és a nyitó zongora dallamtól, az első szavakon át - "Oh, like a fever, fever, inside of me" - egészen a végéig tartó hibátlan, egyedi stílusú, nagyon erős kisugárzással bíró remekmű igazolja is, hogy Yorkshire szépei :), bajnokai komolyan gondolják a lélekgondozást.
Dallamos, szomorú, TISZTA, kreatív, kiszámíthatatlan. 100%-ban az én ízlésem. (Most éppen a videón 42 percnél kezdődő I See Your Face a kedvencem (a dobolás(!!), és az egész), de  Shadowkings záró szólóját is ahányszor hallom, annyiszor játszom gitáron. De nem részletezem, mert EGYBEN hibátlan.)
Mivel úgy kemény (ha ezt keménynek lehet nevezni manapság), hogy közben dallamos (Greg gyakorlatilag végigszólózza a teljes albumot ízes dallamokkal) és egyáltalán nem agresszív, sőt, kifejezetten lassúnak mondható, talán a stílussal nem szimpatizálók is tovább bírják hallgatni, mint egy "átlag" metal lemezt.
A remekül érthető szövegek koronázzák az egészet.

Paradise Lost: Draconian Times (1995.)

Emberi hallásküszöb: egy (gondolom, nőstény) szúnyog repülésének meghallása 3 méteres távolságból.

     Az ének lelassult, a zene is lenyugodott, kisimult, populárisabb, rádió-barátabb lett. Persze még mindig csak rap csapatok szövegelnek többet vagy gyorsabban Robinál... A zene nekem már-már túl tingli-tangli... Viszont kellemes, hallgattatja magát. Többedszerre is. És egyre inkább úsznak be a dallamok a fülbe.
     Más, nem annyira zseniális, mint a "klasszikus" Hiperkarma, de még mindig egyéni, görcs nélküli. A 10 dal egyforma színvonalú -> semmi kiemelkedő vagy gyengébb. Ebből kifolyólag például a nyitó, itt is bemutatott címadó dal meghallgatása után könnyen eldönthető, érdekli-e az embert a másik kilenc. Ha igen, csalódás kizárva.
A Jó végre túlzottan hasonlít a Bergendy Szellemvasút dalára (és még 1-2 másikra, melyek most nem ugranak be), a szöveg nélküli Odaadom a leghangulatosabb, de az Elmondanám is nagyon tetszik...
      Vannak albumok, melyeket nem kell túlmagyarázni. Ez is ilyen. Bárhol belehallgatva 2-3 perc azonnal eldönti, milyen hatást gyakorol.
Én első hallgatás után több zsenialitást vártam, azonban a dallamossága már akkor is tetszett. Azóta ez utóbbi csak fokozódik. És már szinte a jólfésültsége sem zavar.

Hiperkarma: Délibáb (2017.)

 Itt az összes dal meghallgatható egyenesen a zenekartól:
https://www.youtube.com/watch?v=1hhvRGHbtNY&list=PLTOsBXsSLoBlHQaiwUsZatNFkY7otBFLo

8/10 pont