Ez nálam az első hallgatástól (1995.) a mai napig 10 pontos:
Már az együttes nevéből és a borítóról is sugárzik, hogy itt nem földi tájakon járunk, és a nyitó zongora dallamtól, az első szavakon át - "Oh, like a fever, fever, inside of me" - egészen a végéig tartó hibátlan, egyedi stílusú, nagyon erős kisugárzással bíró remekmű igazolja is, hogy Yorkshire szépei :), bajnokai komolyan gondolják a lélekgondozást.
Dallamos, szomorú, TISZTA, kreatív, kiszámíthatatlan. 100%-ban az én ízlésem. (Most éppen a videón 42 percnél kezdődő I See Your Face a kedvencem (a dobolás(!!), és az egész), de Shadowkings záró szólóját is ahányszor hallom, annyiszor játszom gitáron. De nem részletezem, mert EGYBEN hibátlan.)
Mivel úgy kemény (ha ezt keménynek lehet nevezni manapság), hogy közben dallamos (Greg gyakorlatilag végigszólózza a teljes albumot ízes dallamokkal) és egyáltalán nem agresszív, sőt, kifejezetten lassúnak mondható, talán a stílussal nem szimpatizálók is tovább bírják hallgatni, mint egy "átlag" metal lemezt.
A remekül érthető szövegek koronázzák az egészet.
Paradise Lost: Draconian Times (1995.)
