Az ének lelassult, a zene is lenyugodott, kisimult, populárisabb, rádió-barátabb lett. Persze még mindig csak rap csapatok szövegelnek többet vagy gyorsabban Robinál... A zene nekem már-már túl tingli-tangli... Viszont kellemes, hallgattatja magát. Többedszerre is. És egyre inkább úsznak be a dallamok a fülbe.
Más, nem annyira zseniális, mint a "klasszikus" Hiperkarma, de még mindig egyéni, görcs nélküli. A 10 dal egyforma színvonalú -> semmi kiemelkedő vagy gyengébb. Ebből kifolyólag például a nyitó, itt is bemutatott címadó dal meghallgatása után könnyen eldönthető, érdekli-e az embert a másik kilenc. Ha igen, csalódás kizárva.
A Jó végre túlzottan hasonlít a Bergendy Szellemvasút dalára (és még 1-2 másikra, melyek most nem ugranak be), a szöveg nélküli Odaadom a leghangulatosabb, de az Elmondanám is nagyon tetszik...
Vannak albumok, melyeket nem kell túlmagyarázni. Ez is ilyen. Bárhol belehallgatva 2-3 perc azonnal eldönti, milyen hatást gyakorol.
Én első hallgatás után több zsenialitást vártam, azonban a dallamossága már akkor is tetszett. Azóta ez utóbbi csak fokozódik. És már szinte a jólfésültsége sem zavar.
Hiperkarma: Délibáb (2017.)
Itt az összes dal meghallgatható egyenesen a zenekartól:
https://www.youtube.com/watch?v=1hhvRGHbtNY&list=PLTOsBXsSLoBlHQaiwUsZatNFkY7otBFLo
8/10 pont
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.